Vélemény

Elnökválasztásra készül a Szadbad Demokraták Szövetsége! Támogatjuk Weinek Leonárdot, a debreceni zászlóbontót, a megyék emberét, a tapasztalt polgármestert! Legyen ő az SZDSZ elnöke, vivát! Azért támogatjuk őt, mert a liberalizmus reneszánszáért száll síkra, s mert a budapesti választmányban zuglói létére egy elnökjelölő szavazatot sem kapott. Ne csüggedj, Leonárd, a miénk a tiéd! És... és,

A szombati Erzsébet téri tüntetést, amely az előző nap jogerősen betiltott Magyar Gárda Egyesület melletti demonstrációvá alakult át, és heveny zsidózás lett a vége, azért számolta fel a rendőrség, mert az egy be nem jelentett megmozdulás volt, és az ilyeneket a rendőrségnek a gyülekezési törvény értelmében fel kell számolnia. Ha a demonstrálók ellenállnak, akkor erővel kell ezt tennie. Hogy miért volt ez be nem jelentett demonstráció, arra két magyarázat is van. Az egyik, hogy ugyanezt a demonstrációt pár sarokkal odébbra, a Szabadság térre próbálták bejelenteni, de azt az V. kerületi önkormányzat különféle furmányos, ám nem okvetlenül jogszerű módszerekkel megakadályozta. (Lásd lapunk 16. oldalát.) A másik magyarázat, hogy ez a feloszlatott tüntetés nem a betiltott tüntetés volt, hanem egy másik, ami spontán módon alakult ki, és spontánul tüntetni valószínűleg ér. Ezen viszont azért nem kell elmerengenünk, mert a betiltott tüntetést már napokkal előtte szervezni kezdték, tehát nem lehetett spontán, tehát fel kellett oszlatni.

Wimbledonban ismét győzött, ezzel Roger Federer lett a tenisz statisztikai királya: "trónra ült", "megkoronázták" és így tovább. Sokféle királyság létezik, ez nyilván csak az egyik, talán mind közül a legegzaktabb. Szubjektíve persze van, amit ennél is nagyobb királyságnak gondolhatunk; lehet, hogy Don Budge érte el a csúcsot 1938-ban, amikor a Roland Garros döntőjének megnyerése után maga Pablo Casals hívta meg őt egy házi koncertre. A cselló legnagyobb királya a vacsorát követően két órán át muzsikált - kizárólag a bajnoknak. Ez is csak egy történet, a statisztika viszont nem hazudik - mondhatnánk -, de tudjuk, hogy az igazi király leginkább a továbbhagyományozott történetek révén juthat az örökléthez. Ezek egy része olyan, ami csak vele eshetett meg, adott időben, adott helyen. Ennél azonban még többet jelent, ha olyan történetek is születnek, amelyek bárki mással is megeshettek, a továbbmesélők mégis a királyt teszik meg főszereplőnek. Bár a mondák tipológiájában tovább nem merészkednék, annyi azért valószínű, hogy a valódi királyok esetében a két történettípus együtt létezik. Az alábbiakban az egyetlen valódi teniszkirályról és történeteiről lesz szó.

Úgy látszik, egyetlen kormány és egyetlen befolyásos párt sem tud megbékélni azzal a gondolattal, hogy a független nemzeti intézmények vezetőit nem lehet csak úgy fenéken billenteni. Kiszekálni persze bárkit lehet: a legfüggetlenebb intézmények legjobban védett posztjain is előfordulhat, hogy kellő nyomás alatt elszakad a cérna. Az ritkábban (nálunk gyakorlatilag sohasem) fordul elő, hogy önnön hibáját beismerve távozna önként egy tekintélyes vezető. Nyilván eleve csak az vállalja az ilyen intézmény irányításával járó megtiszteltetést, aki nemcsak feddhetetlennek, de tévedhetetlennek is tartja magát.

Magyar Narancs, 2009. június 18. Tisztelt Tanár Úr! Bravúros logikájáról, érvrendszeréről, noha Ön szakmája elismert képviselője, azért tartom feleslegesnek a vitát, mert ezúttal váratlan felületessége, pontatlansága okán alkalmatlan rá.

Gőzerővel folyik az antiszemita szervezetek elleni álharc: miután Bácsfi Dianát és a Vér és Becsület Egyesületet elsöpörte a demokrácia, most a Magyar Gárdán a sor. Eközben a parlamenti pártok és a mindenkori kormányok a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségével (Mazsihisz) együttműködve keményen dolgoznak a mintegy százezer zsidó identitású magyar világi érdek-képviseleti szervezeteinek kialakulása ellen, amelynek egyetlen eredménye lehet: a teljes asszimiláció.

Amikor egy évtizeddel ezelőtt a Horn-kormány nyugdíjreformja lehetővé tette a magyarok számára, hogy részlegesen átlépjenek az állami nyugdíjrendszerből a magánpénztárakba, kétmillió ember - az érintettek nagy többsége - a lábával az öngondoskodásra szavazott az állami újraelosztással szemben. Mióta a Horn-kormány bevezette az adó egy százalékáról való rendelkezést, a jövedelemadót fizetők egyharmada rendszeresen az általa választott civil szervezetnek utalja ezt az összeget. Amikor a közvélemény-kutatók néhány hónappal ezelőtt azt kérdezték, hogy hol lehetne takarékoskodni a költségvetési kiadásokból, az egyik leggyakoribb válasz az egyházak támogatásának csökkentése vagy megszüntetése volt. Sőt:

Magyar Narancs, 2009. június 4. A Bukhara Bár nevében nagyon köszönjük a dicsérő szavakat.

Tényleg nem szoktam ilyeneket csinálni, de ezt most nem bírtam megállni: szeretnék meleg szívvel gratulálni a Margit hídról írott vezércikketekhez eme hír tükrében:http://index.hu/belfold/budapest/2009/06/25/megszavaztak_plusz_17_milliardot_a_margit_hidra/ Üdv, Áron Ui.: Néha kölcsön lehet kérni a gömböt, amiből az ilyeneket kiolvassátok? . .

Magyar Narancs, 2009. június 18. Kedves Mancs! Érdeklődéssel olvastam a szerk.

Magyar Narancs, 2009. június 25. Tisztelt Szerkesztőség! Több okból is jóleső örömmel olvastam Csont András méltató kritikáját a Budapesti Wagner-napok Ring-produkciójáról, benne a spiritus rector-karmester Fischer Ádám kétszeri megemlítésével.

Tudják, mi a baj az árakkal? Az, hogy piszkosul drágulnak.

A hétfői országgyűlési szavazásoknak - vagyonadó, jövő évi adójogszabályok, gyes - több tanulsága is van. A szándék, miszerint az adórendszert a fogyasztási típusú adók irányába kell tolni, például tetten érhető (mint a korábbi áfa-emelésben is). A fogyasztási típusú adók a feketegazdaságban szerzett jövedelmeket is érintik, a jövedelemadók csak a láthatókat. A nagy értékű ingó- és ingatlantulajdonok megadóztatásának kimondatlanul is van ilyen motivációja. Az alanyi jogon járó gyermekgondozási segély (gyes) időtartamának csökkentése, s párhuzamosan az anyukák visszasegítése a munkaerőpiacra pedig az állam, közvetve az adófizetők terhein igyekszik csökkenteni. A Bajnai-kormány nagyjából ezt ígérte (sőt keményebbeket, lásd az ingatlanadó vagyon- és luxusadóvá szelídülését), és az erősődő forintra, a befektetői bizalom éledezésére hivatkozva igazoltnak is látja az irányt. (Más kérdés, hogy a jó forintárfolyam aligha függetleníthető a külhatásoktól.)

Amikor a bankokat, biztosítókat, befektetési alapokat felügyelő Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) elnöke lemondott, a Portfolio.hu az Indexre hivatkozva magyarázatként ezt írta: "Az utóbbi hetekben, hónapokban szélesebb körökben is elfogadottá vált a piaci elemzők, befektetők és más pénzügyi szereplők körében nyílt titokként terjedő vélemény, hogy a pénzügyi felügyelet túlságosan elnézően bánik a bankokkal". Ha valakinek feladata lett volna a most bedőlő devizahitelezés megakadályozása, ha más módon nem, legalább úgy, hogy javasolja a kormánynak, a parlamentnek, hogy mit tegyen, az valóban leginkább a PSZÁF volt, és az bizony nem tett ilyet.