A hétfői országgyűlési szavazásoknak - vagyonadó, jövő évi adójogszabályok, gyes - több tanulsága is van. A szándék, miszerint az adórendszert a fogyasztási típusú adók irányába kell tolni, például tetten érhető (mint a korábbi áfa-emelésben is). A fogyasztási típusú adók a feketegazdaságban szerzett jövedelmeket is érintik, a jövedelemadók csak a láthatókat. A nagy értékű ingó- és ingatlantulajdonok megadóztatásának kimondatlanul is van ilyen motivációja. Az alanyi jogon járó gyermekgondozási segély (gyes) időtartamának csökkentése, s párhuzamosan az anyukák visszasegítése a munkaerőpiacra pedig az állam, közvetve az adófizetők terhein igyekszik csökkenteni. A Bajnai-kormány nagyjából ezt ígérte (sőt keményebbeket, lásd az ingatlanadó vagyon- és luxusadóvá szelídülését), és az erősődő forintra, a befektetői bizalom éledezésére hivatkozva igazoltnak is látja az irányt. (Más kérdés, hogy a jó forintárfolyam aligha függetleníthető a külhatásoktól.)
Az emberek eme intézkedések népbarát hatásaiból vagy éreznek valamit (az szja-sávok toszogatása bruttó 220 ezer forintnál évi százezres nagyságrendű jövedelememelkedéssel járhat), vagy nem. Például azért nem, mert az szja-sávok kedvező változásait kompenzálja a cafeteriarendszer adóztatása, a szuperbruttósítás, vagy az, ha valaki pechére 30 milliót meghaladó (ám amúgy teljesen hétköznapi) nagyvárosi lakásban él.
Tehát a válságkezelés a megszokott módon zajlik: valahonnan valamennyit elveszek, valahol valamennyit csökkentek, a lényeg, hogy az eredmény valahol a nullszaldó körül mozogjon, esetleg a kasszában maradjon valamennyi úgy, hogy azt az állampolgár még ne érzékelhesse brutális megszorításnak.
Csakhogy az Országgyűlés hétfőn három olyan törvényt is elfogadott (vagyonadó, gyes csökkentése, a külföldi egyetemek itthoni tevékenységének könnyítése), amiről a Fidesz jó előre kijelentette, hogy kormányra kerülve eltörli. Mivel e törvények 2010 elején és közepén lépnek hatályba, voltaképpen annyi csak az értelmük, hogy muníciót szolgáltatnak az ellenzéknek. Ráadásul e rendelkezések népgazdasági kihatása messze nem akkora, hogy alternatívájuk a gazdaság romba dőlése volna.
Azt hihetnénk, hogy az előrehozott választásokért küzdő Fidesz minden követ megmozgatott, hogy e politikailag értelmetlen, az eredetihez képest fölpuhult (vagyonadó-) törvények apropóján fogást találjon a kisebbségi kormányon. Annál is könnyebb dolga lehetett volna, mert az egyik kispárt eleve nem támogatta a törvényeket, a másik pedig abszolút megosztott volt. Ehhez képest - elegendő a szavazási arányokat végignézni - a legnagyobb ellenzéki pártból mind a gyes-, mind a vagyonadó-szavazásnál húszan-harmincan hiányoztak, a Főnök például az ülésterem tájékára sem ment. E lazaságot az a számítás is indokolhatja (lévén a hülye szadisták teljesen kiszámíthatatlanok lettek), hogy az Országgyűlés nehogy ne fogadja el a törvényeket. Hiszen Bajnai Gordon, korábbi bejelentéséhez híven, esetleg fölállna a székéből, és a végén még Orbán Viktornak tényleg el kellene kezdeni a kormányzást. Hiányzik most az neki? Itt a kormány, hozzon csak az annyi népszerűtlen intézkedést, amennyi az idejébe belefér. Azokat aztán tele szájjal lehet ekézni, és ha elég kis tételek, visszaadni (például a gyest), ha meg nagyok, szép csendben elsunnyogni (például a 13. havi nyugdíj).
