Zene
Nehéz megítélni, hogy Lia és Dan Perjovschi tevékenységének ma is akkora-e a jelentősége, mint a rendszerváltást követő években volt. Az olyan ellenintézmény, mint az övék (személyes, avantgárd, független) nehezen akademizálódik, még ha a közeg, nem kis mértékben nekik köszönhetően, meg is változott. Ezeket a változásokat kezdetben olyan pozícióból érték el, amely nem ismeretlen Magyarországon sem, de a román művészeti színtér sajátosságaiból adódóan a végeredmény sokkal szélesebb hatókörű (gondoljunk a nemzetközi sikerekre), továbbá sokkal inkább megőrizték az avantgárd alapösztönt, amely szerint a művésznek társadalmi feladata van, és sokkal távolabb állnak a műkereskedelmi formáktól, mint amihez idehaza hozzászoktunk. A románoknak mindig minden jobban megy - mondják a magyar nacionalisták és a magyar liberálisok, mert még sosem beszéltek román értelmiségivel, aki szerint a magyaroknak mindig minden jobban megy. A "kölcsönös csodálat" akkor válik érdekessé, amikor egy szövegből (mondjuk egy amerikai műkritikuséból) az derül ki, hogy a problémaleírások kölcsönösen alkalmazhatók, és csak árnyalatok vannak. Kelet-Európa továbbra is meglepően egységes.
