"Olvasói levelek" - Maga itt a tánctanár? - Ököljog

  • .
  • 2009. július 2.

Olvasói levelek

Magyar Narancs, 2009. június 18. Tisztelt Tanár Úr! Bravúros logikájáról, érvrendszeréről, noha Ön szakmája elismert képviselője, azért tartom feleslegesnek a vitát, mert ezúttal váratlan felületessége, pontatlansága okán alkalmatlan rá.
Ha ugyanis alaposan utánanézett volna, illetve nem is alaposan, csak egy kicsit vette volna magának a fáradságot, hogy megnézze, kiféle, miféle ez a Parking Kft., akkor nem titulálja parkolási cégnek, ügyvezetőjét nem nevezi parkolási cégvezetőnek. Azt csak zárójelben, roppant óvatosan jegyezném meg, matematikusként, pszichológusként, publicistaként, tanárként gyaníthatóan közlekedésszervezésben azért annyira mégsem lehet járatos, ha ismeretlen terepre téved, készüljön föl jobban, vajon a tanítványaitól nem várná el ugyanezt? De mondom, kár vitát nyitni, mert a belépője félresikeredett, máshová tért be, mint ahová indult...

Hogy hiányosságát bepótoljam, röviden bemutatnám társaságunkat. A Parking Kft. a Fővárosi Önkormányzat 100 százalékos tulajdonú közlekedésszervező, fejlesztő és tanácsadó szakcége, amely teherforgalmi behajtásokat ad ki, tanulmányokat készít, közlekedést érintő rendeleteket és mélygarázsfejlesztéseket készít elő, P+R parkolókat létesít és üzemeltet, részt vesz a közösségi kerékpárkölcsönző rendszer kialakításában, a buszsávok megtervezésének előkészítésében, de NEM foglalkozik közterületi parkolásüzemeltetéssel, ergo nem parkolási társaság, a szónak egyetlen értelmében sem. Itt közlekedésmérnökök, jogászok, építészek, ingatlanfejlesztők, közgazdászok dolgoznak (meg jómagam, mint egykor volt újságíró, Blikk-főszerkesztő-helyettes). Persze ezt Önnek nem kell tudnia, legföljebb akkor lenne érdemes, ha nyilvánosan igyekszik pellengérre állítani az ügyvezetőt, és vele a társaságot.

Nagyon sajnálom, hogy az általam nagyra becsült Tanár Úr, vele együtt a Narancs ilyen hibákat vét. Ezzel együtt egyéb munkásságát ismeretlenül is tisztelem, elismerem, sorait szívesen olvasom. Remélem, nem sértődött meg, de el kell ismernie, mellétrafált ezúttal. Ököljogos eszmefuttatása amúgy remek, csak ahogy ezt pestiesen mondják, kaki van a palacsintában... Ja és higgye el, logika ide vagy oda, a parkolásidíj-fizetés az egyik leghatékonyabb forgalomszabályozási eszköz. És azt is higgye el, értem én, hogy az írás nem a Parkingról szól, de az enyém már csak olyan szakma, hogy azt olvasom ki a szövegből, ami nekem fontos.

Üdvözlettel:

Volly György

kommunikációs igazgató

Parking Kft.

Tisztelt Igazgató Úr!

Ha valaki kiáll, és egy Parking Kft. nevű cég nevében a parkolásidíj-emelésről nyilatkozik, akkor én őt egy parkolási cég képviselőjeként percipiálom. És ezzel talán mindenki jobban is jár, mint ha a városban terjedő pletykákra hallgatva a különféle összefonódásokat kezdem el firtatni - ezekből nem tudom, mi igaz, és a jelen pillanatban nem is érdekel. Az viszont érdekel, hogy a cégvezető miképpen érvel, hogyan próbálja lenyomni a torkomon, hogy a kedvenc parkolókörzetemben történt 217 százalékos áremelés valójában a 30 speciális esete (és sok más helyen a 152 százalékos, 91 százalékos, stb. emelés is). És ha a cégvezető érvelésmódja felháborít, akkor úgy gondolom, ugyanúgy jogos pellengérre állítanom, mint Önnek engem, ha egyszer Önt meg az én érvelésem háborítja fel. Önnek engem publicistaként, nekem őt parkolási cégvezetőként, mivel ilyen minőségben szerepelt.

Eddig rendben lennénk, szerintem egyikünk sem követett el hibát, egyikünk sem "trafált mellé", hanem oda talált, ahová lőni akart. Az Olvasó majd eldönti, kivel ért egyet - nyilván lesz, aki Önnel és lesz, aki velem, a viták már csak ilyenek.

Azzal az ex cathedra tézisével viszont továbbra is vitatkoznék, hogy "a parkolásidíj-fizetés az egyik leghatékonyabb forgalomszabályozási eszköz". A létezése igen, de a mértéke csak akkor, ha kizárólag a forgalom szempontjait vesszük figyelembe, és egyéb össztársadalmi szempontokat nem. Például azt, hogy ha sok parkolóhely marad üresen, azok jó részét más fontos és hasznos célra is lehetne hasznosítani ahelyett, hogy üresen tátonganak. Ha ez Önnek (vagy az Ön által képviselt társaságnak) meg sem fordul a fejében, akkor hogyan bízzak abban, hogy valóban az egész közösség, és nem csakis a forgalom szempontjait veszik figyelembe javaslataikban? És ezzel ismét csak a gazdaság logikáját alkalmaztam, az Ön ököljogérveivel ("és higgye el", "gyaníthatóan közlekedésszervezésben azért annyira mégsem lehet járatos" stb.) szemben. Úgy tűnik, mégis csak sikerült oda betérnem, ahová indultam.

Üdvözlettel,

Mérő László

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.