"Olvasói levelek" - Maga itt a tánctanár? - Ököljog

  • .
  • 2009. július 2.

Olvasói levelek

Magyar Narancs, 2009. június 18. Tisztelt Tanár Úr! Bravúros logikájáról, érvrendszeréről, noha Ön szakmája elismert képviselője, azért tartom feleslegesnek a vitát, mert ezúttal váratlan felületessége, pontatlansága okán alkalmatlan rá.
Ha ugyanis alaposan utánanézett volna, illetve nem is alaposan, csak egy kicsit vette volna magának a fáradságot, hogy megnézze, kiféle, miféle ez a Parking Kft., akkor nem titulálja parkolási cégnek, ügyvezetőjét nem nevezi parkolási cégvezetőnek. Azt csak zárójelben, roppant óvatosan jegyezném meg, matematikusként, pszichológusként, publicistaként, tanárként gyaníthatóan közlekedésszervezésben azért annyira mégsem lehet járatos, ha ismeretlen terepre téved, készüljön föl jobban, vajon a tanítványaitól nem várná el ugyanezt? De mondom, kár vitát nyitni, mert a belépője félresikeredett, máshová tért be, mint ahová indult...

Hogy hiányosságát bepótoljam, röviden bemutatnám társaságunkat. A Parking Kft. a Fővárosi Önkormányzat 100 százalékos tulajdonú közlekedésszervező, fejlesztő és tanácsadó szakcége, amely teherforgalmi behajtásokat ad ki, tanulmányokat készít, közlekedést érintő rendeleteket és mélygarázsfejlesztéseket készít elő, P+R parkolókat létesít és üzemeltet, részt vesz a közösségi kerékpárkölcsönző rendszer kialakításában, a buszsávok megtervezésének előkészítésében, de NEM foglalkozik közterületi parkolásüzemeltetéssel, ergo nem parkolási társaság, a szónak egyetlen értelmében sem. Itt közlekedésmérnökök, jogászok, építészek, ingatlanfejlesztők, közgazdászok dolgoznak (meg jómagam, mint egykor volt újságíró, Blikk-főszerkesztő-helyettes). Persze ezt Önnek nem kell tudnia, legföljebb akkor lenne érdemes, ha nyilvánosan igyekszik pellengérre állítani az ügyvezetőt, és vele a társaságot.

Nagyon sajnálom, hogy az általam nagyra becsült Tanár Úr, vele együtt a Narancs ilyen hibákat vét. Ezzel együtt egyéb munkásságát ismeretlenül is tisztelem, elismerem, sorait szívesen olvasom. Remélem, nem sértődött meg, de el kell ismernie, mellétrafált ezúttal. Ököljogos eszmefuttatása amúgy remek, csak ahogy ezt pestiesen mondják, kaki van a palacsintában... Ja és higgye el, logika ide vagy oda, a parkolásidíj-fizetés az egyik leghatékonyabb forgalomszabályozási eszköz. És azt is higgye el, értem én, hogy az írás nem a Parkingról szól, de az enyém már csak olyan szakma, hogy azt olvasom ki a szövegből, ami nekem fontos.

Üdvözlettel:

Volly György

kommunikációs igazgató

Parking Kft.

Tisztelt Igazgató Úr!

Ha valaki kiáll, és egy Parking Kft. nevű cég nevében a parkolásidíj-emelésről nyilatkozik, akkor én őt egy parkolási cég képviselőjeként percipiálom. És ezzel talán mindenki jobban is jár, mint ha a városban terjedő pletykákra hallgatva a különféle összefonódásokat kezdem el firtatni - ezekből nem tudom, mi igaz, és a jelen pillanatban nem is érdekel. Az viszont érdekel, hogy a cégvezető miképpen érvel, hogyan próbálja lenyomni a torkomon, hogy a kedvenc parkolókörzetemben történt 217 százalékos áremelés valójában a 30 speciális esete (és sok más helyen a 152 százalékos, 91 százalékos, stb. emelés is). És ha a cégvezető érvelésmódja felháborít, akkor úgy gondolom, ugyanúgy jogos pellengérre állítanom, mint Önnek engem, ha egyszer Önt meg az én érvelésem háborítja fel. Önnek engem publicistaként, nekem őt parkolási cégvezetőként, mivel ilyen minőségben szerepelt.

Eddig rendben lennénk, szerintem egyikünk sem követett el hibát, egyikünk sem "trafált mellé", hanem oda talált, ahová lőni akart. Az Olvasó majd eldönti, kivel ért egyet - nyilván lesz, aki Önnel és lesz, aki velem, a viták már csak ilyenek.

Azzal az ex cathedra tézisével viszont továbbra is vitatkoznék, hogy "a parkolásidíj-fizetés az egyik leghatékonyabb forgalomszabályozási eszköz". A létezése igen, de a mértéke csak akkor, ha kizárólag a forgalom szempontjait vesszük figyelembe, és egyéb össztársadalmi szempontokat nem. Például azt, hogy ha sok parkolóhely marad üresen, azok jó részét más fontos és hasznos célra is lehetne hasznosítani ahelyett, hogy üresen tátonganak. Ha ez Önnek (vagy az Ön által képviselt társaságnak) meg sem fordul a fejében, akkor hogyan bízzak abban, hogy valóban az egész közösség, és nem csakis a forgalom szempontjait veszik figyelembe javaslataikban? És ezzel ismét csak a gazdaság logikáját alkalmaztam, az Ön ököljogérveivel ("és higgye el", "gyaníthatóan közlekedésszervezésben azért annyira mégsem lehet járatos" stb.) szemben. Úgy tűnik, mégis csak sikerült oda betérnem, ahová indultam.

Üdvözlettel,

Mérő László

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.