Azonnali hatállyal felmondott a Hódmezővásárhelyi Tankerületi Központ Pásztor Anikónak, a szentesi Horváth Mihály Gimnázium tánc- és drámatanárának szeptember elsején, hétfőn.
A pedagógus a 12. tanévét kezdte volna el az intézményben. Diákként is oda járt, a drámatagozatra, amelynek viszontagságos működéséről több cikkben is beszámoltunk. A tankerület és a gimnázium legutóbb meg akarta szüntetni az együttműködést a drámai tagozatosok délutáni képzését végző Keleti István Művészeti Iskolával (KIMI), ez a szülők ellenállása miatt meghiúsult.
Pásztor Anikó az utolsó olyan tanár volt a gimnáziumban, aki a KIMI-ben is tanít. A tanárnő a Narancs.hu-nak arról számolt be, hogy az előző tanév is konfliktusokkal kezdődött számára. „Táncot és drámát tanítok, és múlt szeptembertől az összes táncórámat elvették arra hivatkozva, hogy társastáncot nem lehet már tanítani, csak néptáncot” – mondja Pásztor Anikó. – „Az oktatási hivatalhoz fordultam állásfoglalásért, végül a Belügyminisztériumtól kaptam levelet szeptember végén, arról, hogy semmi akadálya nincs a társastánc-oktatásnak. Ezt tovább küldtem a tankerületnek, de az óráimat nem kaptam vissza. Mivel teljes állásban, határozatlan munkaidőben dolgozom, biztosítaniuk kellett megfelelő óraszámot. Ezt úgy oldotta meg a gimnázium, hogy a dráma mellett négy óra szakkört kaptam. Ezeken a foglalkozásokon táncot taníthattam a végzősöknek, és hét további szakköri órát, amelyre kizárólag az igazgatóság által kijelölt osztályok tanulói járhattak, meghatározva, melyik órára melyik osztály. Olyan osztályokat jelöltek ki, amelyekből nem akartak táncot tanulni a diákok. Nem is jelentkeztek. Közben drámaisok, de más osztályban tanulók is megkeresték az igazgatónőt, hogy szeretnének hozzám szakkörre járni. Ezt nem engedélyezte. Voltak gyerekek, akik tudták, hogy szakköri órám van, és bejöttek tanulni, tartottam is nekik órákat. Emiatt elővett az igazgatónő, figyelmeztetett, hogy feljegyzést fog készíteni arról, hogy kiket tanítottam az órán.
Szakköri időben benn kellett tartózkodnom az épületben, függetlenül attól, hogy senki sem jött hozzám.
A második félévben az E-jogsi megszerzésének lehetősége miatt kaptam lehetőséget arra, hogy a jogosítvány megszerzésére készülő diákokat felügyeljem, ez minimális idő volt. Pénteken háromig óráim voltak így, de egyedül voltam, plusz a takarítók. A gyerekek idővel elmondták, hogy a takarítok tőlük szokták kérdezgetni, hogy én benn vagyok-e, mit csinálok. Ez a tanév így telt el a gimnáziumban.”
A tanév végén, július első hetében Pásztor Anikóval közölte az igazgatónő, hogy a gimnázium a következő tanévben már csak hat órát tud a számára biztosítani, a többit a Lajtha László művészeti iskolában adja majd. Másnap kellett volna válaszolnia a kérdésre, hogy így vállalja-e a munkát. Mivel az nem derült ki számára, hogy a Lajtha iskolában hány órát taníthat, Anikó azt mondta, konkrét információ híján nincs mit elfogadnia, ha írásban megkapja, hol mennyi órát taníthat, és mely osztályoknak, akkor válaszol. A nyári szünet közepén levelet kapott a tankerületi központtól. Azt tudta meg belőle, hogy a gimnáziumban hat órája lesz, ebből három konkrét tanítási óra, a többi osztályfőnökként illeti meg, a fennmaradó 18 órát a Lajtha iskolában tanítja, és fogadja el így a részmunkaidős foglalkoztatást. Visszaírt, hogy nem fogadja el, vizsgálják át az órák elosztását a gimnáziumban.
Ezt, mint mondja, azért kérte, mert nyilvánvaló volt: azért nem tudnak órákat biztosítani a számára, mert az addigi csoportjait elvette, másnak adta az igazgatónő, olyan pályakezdő kollégának is, akit nemrég vettek fel. A drámaórák egy részéből médiaóra lett. Az emelt érettségire felkészítő óráit pedig megszüntette a vezetés, egy évvel az érintett évfolyam érettségije előtt. Saját osztálya is feleannyi drámaórát kapott, mint amennyi korábban volt.
„Azt írták, hogy átvizsgálták az órákat, és nem tudnak nekem többet biztosítani, de a Lajthában a 18 óra fönnáll” – mondja Pásztor Anikó. – „Közben kétszer beszéltem a Lajtha igazgatónőjével, aki nem tudott erről, azt felelte, megkérdezi a tankerület vezetőjét, és majd visszahív. Nem keresett. Megírtam a tankerületnek, hogy nem fogadom el ezt az ajánlatot, hiszen nem tudták megmondani, konkrétan milyen feladataim lennének. Erre nem jött már válasz. Augusztus 21-étől ismét jártam be az iskolába, értekezletekre, mint a többi kollégám, készítettük elő a tanévet. Hétfőn, szeptember elsején megtartottam az aznapi osztályfőnöki órákat, elindítottam az osztályt a tanévre, délután pedig kaptam a tárhelyemre egy négyoldalas felmondólevelet. Benne van, hogy én nem fogadtam el a Lajthát mint lehetőséget, de az is kiderül belőle, hogy egyébként ott sincs számomra hely. A felmondás azonnali hatályú, benne van, hogy másnap már nem is kell bemennem az intézménybe.
Mivel az órarendet megkaptam, és azt gondoltam, illik személyesen elköszönni, nem egy Messenger-üzenetben, bementem a keddi első órára, amely az osztályommal volt.
Elmondtam a gyerekeknek, mi történt, megbeszéltük a helyzetet. Sírtunk. Amikor később meglátott az igazgatónő, megkérdezte, mit keresek az intézményben, tudomása szerint én már be sem tehetném a lábam. Elmagyaráztam, hogy órám volt, hogy nem jött be helyettesítő tanár, és ennyi jár nekem. Ezt elfogadta, de utasított, hogy most azonnal számoljak le neki.
Egy órát kaptam arra, hogy összepakoljak. Közben bejött a tanáriba, kérdezte, mikor leszek már készen, ez megalázó helyzet. Ahogy mentem ki, a gyerekek sorfalat álltak, ez meg felemelő volt.”
Pásztor Anikó azt gondolja, ha el akarták küldeni, akkor ezt a tanév végén kellett volna tisztázniuk vele. Az, hogy az új tanév első napján adták ki az útját, ellehetetleníti, hiszen ilyenkor nem lehet új tanári állást találni. Azon lamentál, hogy munkaügyi pert indít.
A szakszervezet, amellyel az ügye miatt kapcsolatban állt, szeptember elsején reggel kapott üzenetet a tankerülettől, hogy másnap, kedden várja a központ egyeztetésre a tárgyalókat Pásztor Anikó óraszámainak ügyében. Holott hétfőn már elment az elbocsátásról szóló levél.
A tanárnő szerda reggel értesült arról, hogy a drámais diákok sztrájkolnak az intézményben: ülnek a folyosón, táblákat tartva, az egyiken az áll: „Vissza a drámatanárokat!” Történt már ilyen korábban a szentesi gimnáziumban. A mostani demonstrációról videófelvétel készült, amelyet Nyáry Krisztián irodalomtörténész, a gimnázium korábbi diákja is megosztott:
A felvételen a diákok azt a dalt éneklik a folyosón ülve, amelyet a drámaisok művészeti iskolai évnyitóján szoktak. Ez Szécsi Margit verse, Sebő Ferenc zenéjével: „Úgy néztem magamra mindig,/ ahogy csodára nézni illik,/ csodára, az ember fiára, /kezeire, nyírott hajára.”
A sztrájkról és Pásztor Anikó elbocsátásának módjáról érdeklődve még délelőtt kérdéseket küldtünk Miklós Anikónak, a tankerületi központ igazgatójának és Sipos Kitti Lídia igazgatónak. Mihelyt válaszolnak, a cikket frissítjük.
