„Magyarország a civilizált, kölcsönös tiszteleten alapuló Kelet-Nyugat együttműködésben érdekelt a világ ismételt blokkosodása helyett. Magyarország jó példája annak, hogy ez az együttműködés milyen komoly előnyökkel jár” – írta ki egy csokor kép társaságában a Faceboookra Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter. A fotókon Szijjártó Pekingben látható, ahova a szerdán rendezett győzelem napi parádén vett részt. A politikus annyira büszke volt jelenlétére, hogy három óra alatt kétszer is képsorozatot töltött fel onnan, és már az elsőn is kölcsönös tiszteletről és a blokkosodás elkerüléséről beszélt, Magyarországot pedig a Kelet és Nyugat találkozási pontjaként jelölte meg. Kína a második világháborúban Japán felett aratott győzelmének ünneplése amolyan erődemonstráció az ország erejéről, miközben tovább építi Hszi Csin-ping személyi kultuszát. Az idei rendezvény pedig már azt is demonstrálja, hogy létezik ellenpontja a nyugati liberális demokráciáknak, és Kína összefogja a világ autoriter rendszereit egy nagy boldog családdá. Ez a család segíti egymást: bejelentették, hogy gázvezetéket építenek Oroszország és Kína között, ezzel tovább segítik az Európától elszigetelt Vlagyimir Putyint abban, hogy kivédje a nyugati szankciókat. De Kínának köszönhetően tud működni az észak-koreai diktatúra gazdasága is azzal, hogy kereskednek velük.
Európából négy ország képviseltette magát ezen a dzsemborin Magyarországon kívül: alasony szinten Bulgária, a legmagasabb szinten Szerbia Aleksandar Vučić elnökkel és Szlováka Robert Fico miniszterelnökkel, és persze mi, Szijjártóval. A világ fejlett demokráciáiból senki nem ment oda, hiszen nem akartak Vlagyimir Putyinnal parolázni, és persze az ázsiai diktatúrák vezetői sem az a társaság, ahol szívesen szerepel nyugati politikus. Az, hogy a nyugati demokráciák rettentő kétszínűek, ha külpolitikáról van szó, ettől még nem kérdés: Franciaország, az Egyesült Királyság és persze Németország is folyamatosan erősítette gazdasági kapcsolatait Kínával. A világ boldogabbik fele kezd ráébredni, hogy ezzel a ligával pragmatikus kapcsolatot szinte lehetetlen fenntartani, hiszen lényegükből fakadóan veszélyt jelentenek rájuk. Ebben már csak a KGB-s rutin miatt is élen jár Putyin, de az épp a héten megjelent Autokrácia Rt. című Anne Applebaum-könyv pontosan összefoglalja a lényeget: ezek a diktatúrák egymást segítve rombolják a szabad világot, ki-ki hozzáadva azt, amiben a legjobb. Ha kell, áron alul adnak nyersanyagokat, ha kell, tudásimporttal támogatják a másikat, de például Észak-Korea katonákat küld az ukrán frontra. A történész arra is rávilágított, hogy a gazdasági közeledés az autokráciák felé természetesen nem magyar találmány: az NSZK már a Szovjetunióval közös gázbizniszt is abban a reményben kezdte el szervezni, hogy a gazdasági egymásrautaltság majd domesztikálja a szovjeteket, ahogy hasonlóképp kezdte el támogatni az Egyesült Államok Kínát. Az eredményt tisztán látjuk: Európa még most is a felépített gázfüggőség terhét nyögi, Oroszország rövid átmenet után fasiszta diktatúrává változott, Kína pedig a beáramló tőkétől nem békésebb lett, hanem már ellenpólust szervez. A gyors gazdasági előnyökért pedig általában kérnek valamit: ezzel vált Afrika jelentős része orosz vagy kínai pénzügyi gyarmattá, miközben azt sem nehéz elképzelni, miért hoz a magyar kormány következetesen Oroszországnak kedvező döntéseket minden elképzelhető helyzetben. Ezzel bezárul a kör: a kapzsi nyugati demokráciák finanszírozzák az autokráciák megerősödését, hogy aztán azok ellenük forduljanak, miközben a Magyarországhoz hasonló kevésbé stabil félperifériát is magukkal viszik a demokrácia elleni harcba.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
