László Géza

Rendszerhibák

Így szipolyozza Magyarországot a „nemzeti nagytőke”

Publicisztika

Mára kevés kétségünk maradt: a magyar gazdasági fejlődés megrekedt. A siralmas adatok mellett árulkodó a „repülőrajt” többszöri elmaradása miatti kormányzati zavarodottság is.

A bajok gyökere egyértelműen a gazdaság rendszerének átalakításában és a gazdaságpolitikában keresendő – ahogy arról néhány hete Mellár Tamás is beszámolt (Bezárult a kör, csapdában a magyar gazdaság, HVG, 2025. július 6.). Szerinte hiba volt, hogy a kormány gazdaságpolitikája nagyrészt a külföldi tőkebevonásra fókuszált, azon belül az olcsó munkaerőre épülő fejlesztésekre, és az is, hogy a kulcságazatokban mindent egy lapra tettek fel. A problémák másik forrása a kormányzati körökben a „nemzeti tőke” dominanciájaként emlegetett, nagyra nőtt haveri rendszer, ahol senki sem ura igazán a tulajdonának, nem adhatja el azt és nem vásárolhat jóváhagyás nélkül, ahol nem a teljesítményelv, hanem a lojalitás számít. Mellár úgy emlékszik, Orbán Viktor a 2002-es választási vereség után indult el ezen az úton, miután úgy érzékelte, hogy a magyar gazdaság vezetői túl könnyen elfordultak tőle. Hihetünk neki, akkoriban nem álltak távol egymástól.

De milyen csatornákon keresztül hat a haveri rendszer a gazdaság működésére? Milyen pusztító következményei vannak, hogyan képes a társadalom jólétét megcsáklyázni? S hogyan zajlott a kiteljesedése Magyarországon?

A haveri rendszer terjeszkedése

A tankönyvekből tudjuk, hogy a haveri rendszer (crony system) két legfontosabb eleme a monopolpozíciókat kisajátító járadékvadászat és az a tudatos politika, amelynek keretei közt az állam jogi és hatalmi eszközökkel halmozottan előnyben részesíti az általa kiválasztott, és a vezetőihez gyakran valamilyen személyes szálon kötődő cégeket. Azokban az országokban, ahol laza a szabályozás, a korrupció elfogadott, a jogi normák tisztelete gyenge, és kevésbé működnek a fékek és ellensúlyok, ott könnyebben terjeszkedik a haveri rendszer.

Magyarországon a mostani haveri rendszer előzményei 2006-ig vezetnek vissza, amikor a fideszes önkormányzatoknál módszeresen lecserélték a beszállítókat a kijelölt cégekre.

A rendszerépítés 2010-ben lépett szintet: a miniszterelnök és csapatai a megfélemlítés és a lekenyerezés számtalan eszközét alkalmazták, hogy minél olcsóbban és gyorsabban megszerezhessék a kinézett vagyontárgyakat. Az első támadó hadműveletek – a teljesség igénye nélkül – az építőipar, a bankszektor, a kiskereskedelem, a telekommunikáció, az energetika, a szerencsejátékok, az idegenforgalom, a dohányipar, az agrárium területén zajlottak. A közszolgáltatások azért jelentettek ideális célterepet, mert itt a koncessziókon, a hálózatok engedélyezésén, szabályozásán és adóztatásán keresztül jelentős nyomást tudtak gyakorolni a tulajdonosokra. Ezek az ágazatok azért is fontosak voltak, mert nemcsak a lakossághoz, hanem a beszállítói rendszereken keresztül a vállalkozások széles köréhez is elértek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.