A bajok gyökere egyértelműen a gazdaság rendszerének átalakításában és a gazdaságpolitikában keresendő – ahogy arról néhány hete Mellár Tamás is beszámolt (Bezárult a kör, csapdában a magyar gazdaság, HVG, 2025. július 6.). Szerinte hiba volt, hogy a kormány gazdaságpolitikája nagyrészt a külföldi tőkebevonásra fókuszált, azon belül az olcsó munkaerőre épülő fejlesztésekre, és az is, hogy a kulcságazatokban mindent egy lapra tettek fel. A problémák másik forrása a kormányzati körökben a „nemzeti tőke” dominanciájaként emlegetett, nagyra nőtt haveri rendszer, ahol senki sem ura igazán a tulajdonának, nem adhatja el azt és nem vásárolhat jóváhagyás nélkül, ahol nem a teljesítményelv, hanem a lojalitás számít. Mellár úgy emlékszik, Orbán Viktor a 2002-es választási vereség után indult el ezen az úton, miután úgy érzékelte, hogy a magyar gazdaság vezetői túl könnyen elfordultak tőle. Hihetünk neki, akkoriban nem álltak távol egymástól.
De milyen csatornákon keresztül hat a haveri rendszer a gazdaság működésére? Milyen pusztító következményei vannak, hogyan képes a társadalom jólétét megcsáklyázni? S hogyan zajlott a kiteljesedése Magyarországon?
A haveri rendszer terjeszkedése
A tankönyvekből tudjuk, hogy a haveri rendszer (crony system) két legfontosabb eleme a monopolpozíciókat kisajátító járadékvadászat és az a tudatos politika, amelynek keretei közt az állam jogi és hatalmi eszközökkel halmozottan előnyben részesíti az általa kiválasztott, és a vezetőihez gyakran valamilyen személyes szálon kötődő cégeket. Azokban az országokban, ahol laza a szabályozás, a korrupció elfogadott, a jogi normák tisztelete gyenge, és kevésbé működnek a fékek és ellensúlyok, ott könnyebben terjeszkedik a haveri rendszer.
Magyarországon a mostani haveri rendszer előzményei 2006-ig vezetnek vissza, amikor a fideszes önkormányzatoknál módszeresen lecserélték a beszállítókat a kijelölt cégekre.
A rendszerépítés 2010-ben lépett szintet: a miniszterelnök és csapatai a megfélemlítés és a lekenyerezés számtalan eszközét alkalmazták, hogy minél olcsóbban és gyorsabban megszerezhessék a kinézett vagyontárgyakat. Az első támadó hadműveletek – a teljesség igénye nélkül – az építőipar, a bankszektor, a kiskereskedelem, a telekommunikáció, az energetika, a szerencsejátékok, az idegenforgalom, a dohányipar, az agrárium területén zajlottak. A közszolgáltatások azért jelentettek ideális célterepet, mert itt a koncessziókon, a hálózatok engedélyezésén, szabályozásán és adóztatásán keresztül jelentős nyomást tudtak gyakorolni a tulajdonosokra. Ezek az ágazatok azért is fontosak voltak, mert nemcsak a lakossághoz, hanem a beszállítói rendszereken keresztül a vállalkozások széles köréhez is elértek.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
