A szerk.

Józsi az úthengerrel

A szerk.

Nem, nem élt olyan csehszlovák filmrendező a hatvanas-hetvenes években, aki ezt meg tudta volna csinálni – pedig nagyon igyekeztek.

Tulajdonképpen erről szólt az egész nová vlna, a magáról valamilyen külső presszió hatására megfeledkező kisemberről, aki aztán nagy önfeledtségében különböző komikus és tragikus, gyakran tragikomikus helyzetekben találja magát. S nem, az istennek sem képes onnan kihúznia magát – hol a tehetség, hol a szándék hibádzik. A sértett kismalac lebírhatatlan méltósága és mélységes nyomorúsága ez a történet. S most a Gulyáságyú Média röpke 7 percben megcsinálta mindennek az esszenciáját. Nem csak itt kell élned, hogy teljes egészében értelmezni tudd, de itt is kellett születned hozzá, hogy átlásd minden mozzanatát, magadénak érezd minden porcikáját, s büszkén hátradőlhess: ezek az enyimek, itt vagyok hon.

Hadházy Ákos ismét Hatvanpusztán járt.

A szóban forgó film tanúsága szerint méretes vándorbotjával akadálytalanul jutott be a híres-nevezetes „gazdasági központ” belső részeire, ahogyan ezt később publikált felvételei is bizonyítják. De most nem a kutatni vágyó diákság számára épített futballpályányi könyvtárról és elmélkedő sétányról vagy a kisonokák örömére kiásott medansziékről van szó, hanem a magyar néplélek egy másik fertályáról, nevezhetjük megfelelési kényszernek is, de nem mondunk vele semmit, hisz’ csak a kényszer igaz belőle.

Hadházy betekintése végeztével, intenzív szitkozódás háttérzajától kísérve vonult le a színről. „A kis köcsögje!”; „Ha ütős, lehet képviselő szakember, de embernek nem ember, az biztos” – ilyenek. Ám a java csak eztán jön – Suzuki Wagon R+ típusú személygépkocsin. Szembe. Először szembe, aztán hátulról. Majd oldalról.

Tehát Hadházy távozna kedves édesapja Dacia Dusterén; a tulajdonos kiléte azért érdekes, mert amikor Hadházy legutóbb Hatvanpusztán járt, az ő autójának kiszúrták a kerekeit. Távozna, távozna, de jön szembe a csataszuzuki, áthág egy árkon, hogy tényleg full szembe jöhessen, mint aki gyáva nyulat akar játszani, még cifrázza is, ide-oda huzigatva a volánt. Az ütközést elkerülendő, mindketten elrántják a kormányt; most Hadházy kénytelen átzökkeni árkon (elnézést is kér az apjától az amortizáció miatt).

Az említett médium munkatársa az anyós­ülésről rögzíti az eseményeket. Már épp megkönnyebbülne a néző, megúszták, megúszta mindenki, amikor a harcias Wagon R+ hátulról támad – ha ezt a részt, a szembejövéstől rögzített kamerákkal, oldalról, felülről veszik fel, s valaki a film alá keveri például a La Cucaracha c. méltán közkedvelt dalocska technováltozatát, borul minden néző a röhögéstől. Car chase k-európai muscle carokkal…

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.