Ne törje, ne zsibbassza

Nincs is fontosabb egy bringán, mint a nyereg. Milyet válasszunk, mire figyeljünk?

Komfort szempontjából a kerékpár legfontosabb része a nyereg. Tökéletesen érthetetlen például, hogy miért gyártanak olyan gyerekbicikliket, amelyek egyszerű fröccsöntött nyereggel vannak ellátva, vagy valami más, de hasonlóan fapados megoldással ültetik a gyereket nyeregbe, hiszen ezzel a legkönnyebb elvenni a kedvet a tekeréstől. Akinek a húszperces biciklizés kidörzsöli, feltöri, megnyomja, elzsibbasztja – az nem szívesen pattan másnap is kerékpárra.

Ezért tekintik egyre többen a kerékpározás jövőjének a rekumbens, azaz a fekvő bicikliket, amelyeknek nem nyerge, inkább ülése van, és teljesen máshol terhelődik, illetve nem terhelődik vele a test. Érdekes kitérő volt a nyolcvanas évek banánüléses kerékpárja, amely bizonyára kényelmes volt, de inkább villogásra, mint gyorsaságra találták ki. S vannak, akik egyáltalán nem használnak nyerget (a triálos bringások), vagy csak egy egészen kicsit (a BMX-banditák).

A felnőttek a gyerekeknél is igényesebbek, ha a kényelemről van szó, ezért a nyereggyártók főleg rájuk koncentrálnak. Kevés gyereknyerget találni a piacon, jót még kevesebbet, de a női nyergek választéka sem olyan széles, mint amiből férfitársaink csemegézhetnek.

Igen, vannak olyan full-extrás nyergek, amelyek árából már egy olcsóbb, használt kocsit lehet venni. Az iguanabőr borítású, fehérarany betétes Selle Italia nyereg vagy egy Crown Saddle a maga 1600 eurós árával, de még a Gucci nyeregtáskás kompozíciója is divatlapba való álom.

Ezek helyett lássuk inkább a gyakorlatot!

A legrégebbi gyártók európai illetőségűek (a Brooks angol, a Selle Italia olasz), és több mint száz éve tökéletesítik azt, amiből egyébként soha nem lehet majd elkészíteni a legjobbat, hiszen minden ember más és más, mindenki különböző alvázzal és felszereltséggel, illetve egyéni érzékenységgel rendelkezik.

Sokáig az acélvázra feszített bőr vitte a pálmát, legfeljebb a szélességgel, a hosszal és a rugózással játszottak. A Brooks a mai napig ezt a vonalat viszi, gyönyörű szegecselt, nyomott mintás, dupla rugós (sőt a nyereg elején is rugóval ellátott) valódi bőr csodákat gyártanak. Náluk jelent meg a szellőzést elősegítő lyukasztás a nyereg középvonalán. Városi kerékpározásra, könnyebb túrákra kiválóak. A bőr szépségén és természetes szellőzésén túl az is előnye, hogy a vásárlás után egy kis vízzel abszolút a gazdi fenekére formálható, sőt a rugók és pálcák további beállításokat tesznek később lehetővé, feszíteni és engedni lehet a bőrfelületen. Hátránya, hogy később viszont óvni kell a víztől, a környezeti hatásoktól, de manapság ez már könnyen megoldható a különféle impregnálóanyagokkal.

A bőrt csak néhány évtizede váltották fel a szintetikus anyagok, a rugókat pedig a különböző rezgéscsillapító hatással is rendelkező ötvözetek vagy töltőanyagok.

A nyereg vázát alkotó acél ma már inkább karbon- vagy titánötvözet, a műbőr takarás alatt pedig szivacsok, még újabban zselépárnák rejtőznek.

Ami a formát illeti, a prosztatát védendő ma már a legtöbb nyereg közepén mélyedés vagy rés található – ez utóbbi szellőzik is. Nők esetében az előrébb eső érzékeny pontokra is vigyáz az orr nélküli nyereg, amely hasznos és nagyon kényelmes, mégis sok vitát szított pár évvel ezelőtti megjelenése óta. Egyesek a kerékpár irányítását érzik veszélyben, mások egyszerűen gyógyászati segédeszköznek degradálják az ilyen nyergeket. Mindazonáltal a női nyergek nőiessége sajnos a legtöbb esetben abban merül ki, hogy szélességében igazodik a nők szélesebb medencetájékához.

Tény, hogy van olyan eset, amikor a puhaság hátrány: ez pedig a verseny-kerékpározás. Itt nem jó, ha rugózik és puha a nyereg, de egy túrakerékpárnál már jól jöhet, a városi biciklizésnél pedig kifejezetten előny.

És hogy mire kell még figyelni a nyereg esetében?

A beállításra! Egy jól beállított nyereggel élmény lehet a tekerés, vagy mindenesetre kevésbé fárasztó és fájdalmas.

A nyerget három ponton kell beállítani.

Fontos a testmagassághoz igazított ülésmagasság – ez határozza meg, hogy mennyire hajlik és fárad a térdízület, illetve, hogy milyen erőt tudunk kifejteni tekerés közben (a kevésbé behajlított láb a leghasznosabb ebből a szempontból).

Fontos, hogy a nyereg vízszintesen álljon, hiszen ha előre lejt, akkor lecsúszunk róla, és a csuklókra esik a terhelés. Ha pedig hátrafelé lejt, még jobban nyom, és még kapaszkodnunk is kell. Azokban az esetekben érdemes néhány fokos dőlést beállítani, amikor túrakerékpárunkkal olyan terepre megyünk, ahol előny származik belőle.

A harmadik beállítás a nyeregpálcákkal történik: ezek a nyereg középvonalával párhuzamos, két oldalon futó „sínek”. A harmadik pálca lehet hátul keresztben, erre szerelhető adott esetben a nyeregtáska. A pálcákon lehet a nyerget előrébb vagy hátrébb csúsztatni, hogy a kormánytól megfelelő távolságban legyen. A városi biciklistának az a kényelmes, ha egyenes háttal ül, tehát valamivel közelebb a kormányhoz, a versenyző azonban előredől, a nyereg valamivel hátrébb esik, egy hegyi kerékpáros pedig szintén valamivel hátrébb és lejjebb ül, hiszen pedálozás közben tolóerőt is ki kell fejtenie.

A nyereg beállításait érdemes szakemberrel megbeszélni, ha mi magunk nem vagyunk biztosak a dolgunkban, mert valóban sok múlik rajta.

Ezért jó, ha nem dizájn és ár alapján választunk nyerget, hanem tapasztalat, esetleg próba után. Akkor aztán élmény lesz a tekerés, és húsz perc után sem dörzsöli, töri, nyomja, zsibbasztja.