Kerékpárral a Margit hídon – De kit érdekelnek a bringások?

  • Kovács Bálint
  • 2014. szeptember 11.

Veló Világ

A napokban festették újra a Margit híd „vörös szőnyeges” kerékpárútjának egyes szakaszait – a munkanap kellős közepén, minden megoldási javaslat helyett egyszerűen a gyalogosok közé terelve a bringával közlekedőket.

Elképesztő hosszú ideig újították fel a Margit hidat, így volt idő zsonglőrködni a bringás közlekedésre vonatkozó ötletekkel is. A beruházás jobb napjain szó volt arról is, hogy nagyjából olyan rendszert hoznak létre, ami méltó lenne egy élhető nagyvároshoz, a híd északi és déli oldalán egy-egy kerékpárúttal. A jó ötletet még épp időben elkaszálták, hogy megvalósítsák helyette a lehető legrosszabbat. Egyrészt csak az amúgy is – a Margit-szigeti lejáró miatt – zsúfoltabb, északi oldalon épült út, másrészt ez is a legveszélyesebb és a legbosszantóbb módon: gyakorlatilag sehogyan, lényegében csak vizuálisan van elválasztva a gyalogosoktól, azaz a városban az egy négyzetméteren fellelhető legtöbb babakocsitól és kisgyerektől.

false

A magyar kerékpárút-hálózatra amúgy is jellemző, hogy ahol bármi probléma felmerül, ott a tervezők kisgyerekek módjára egyszerűen leveszik a kezüket az ügyről, csak a látszatra ügyelnek, a bringával közlekedők igényeire nem. Említhetnénk a zebra előtt hirtelen véget érő, majd utána újrakezdődő kerékpárutakat, vagy a legszebb példát, az EuroVelo utak büszkeségét, a Tímár utcai gyalogos-felüljárót, ahová alternatíva nélkül vezet a bicikliút, és amely előtt mégis ott a kerékpárút vége tábla. (Az EuroVelo Szentendréig tartó útszakaszának sajátosságairól bővebben itt írtunk. Jó példa ugyanerre a gondolkodásmódra a Margit hídi bringaút is.

A realitás az, hogy a legtöbben – ahogyan az autóval vagy villamossal közlekedők is – a Nagykörút egyik szakaszának értelmezik a hidat (mert tényleg az), így aztán nem túl botrányos módon aki felhajt rá a Szent István körútról, az szeretne lehajtani a Margit körúton, aki viszont a Margit körútról érkezik, az a híd után szeretne továbbmenni a Nyugati felé.

false

Pest felől, a körúton érkezve még egészen tűrhető a dolog, mondjuk nem rosszabb, mint amit megszoktunk. Azért itt is érdekesen kezdődik: bár van egy lehetőség a Pozsonyi út sarkánál felhajtani a hídi bringaútra, de a szabályok szerint a felhajtónak meg kell adnia az elsőbbséget már az úton közlekedők számára, így ha épp sokan bringáznak a hídon, a felhajtani vágyónak hosszan kell időznie keresztben állva, a Pozsonyi útról felkanyarodó autókat (jobb esetben csak) feltartva. Ha ezen túl vagyunk, a másik oldalon remek lehajtási lehetőség van a Margit körútra: a jelzésekkel, figyelmeztetésekkel ellátott lehajtó az útszakasz egyetlen európai színvonalú pontja.

Visszafelé azonban az egész olyan abszurd, hogy az ember legszívesebben mosolyogna egy jót, ha nem anyázna körülötte – jogosan – mindenki. Budáról, a Margit körút felől érkezve nemes egyszerűséggel nincs kiépítve felhajtási lehetőség a híd bringaútjára, még sufnimegoldással sem: a kerékpáros vagy hajtson a hidakon általában még ingerültebb autósok között (akik egyébként tudják, hogy ha egyszer van bringaút, a bringásnak a KRESZ szerint kötelessége használni azt), vagy menjen másik hídon, miért is ne férne bele negyedóra kerülő. Vagy persze lehet a jó pár utcával, kis forgalmú autóutakon és a rég lekopott felfestés mellett a járdán vezetett, indokolatlanul összevissza kanyargó, Varsányi és Kacsa utcai kerékpárút felől érkezni, ha az embernek nem épp a Margit körúton volt dolga, vagy ha ráér egy jófajta kerülőre.

false

A negyedik megoldás teljesen szabálytalan: a körúton, a Frankel Leó utcánál fel lehet hajtani a gyalogosok közé a zebrára, át lehet menni a körúton, majd a járdán eloldalogni a hídfőig, és az Árpád fejedelem útjának elején lévő (szintén csak gyalogos) zebrán felhajtani a bringaútra, és úgy tenni, mintha mi sem történt volna. (Vagy jó előre lehajtva a rakpartra, átkerekezve a híd alatt, az Árpád fejedelem útja túloldalán keresztül visszakanyarogni az útra, ez legalább csak hét-nyolc perc teljesen indokolatlan kerülő.)

És hogy teljes legyen az öröm, Budáról érkezve arra sincs lehetőség, hogy a Szent István körúton haladjunk tovább. Vagyis van, csak veszélyes és szabálytalan: a Pozsonyi út első zebráján a gyalogosok között áthajtva a Jászaira, ott várakozni a körúti lámpánál, majd a leszálló és felszálló és villamoshoz fejetlenül futó gyalogosok között csalinkázva letérni a körútra. És onnan elindulni egy olyan város felé, ahol a bringautak úgy épülnek, mintha bárkit is érdekelne, hogy milyen igényeik vannak azoknak, akik rájuk hajtanak. Magyarul minimum a Budapest vége tábláig, de talán egészen Hegyeshalomig.

false

Fotók: narancs

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.