Kerékpárral a Margit hídon – De kit érdekelnek a bringások?

  • Kovács Bálint
  • 2014. szeptember 11.

Veló Világ

A napokban festették újra a Margit híd „vörös szőnyeges” kerékpárútjának egyes szakaszait – a munkanap kellős közepén, minden megoldási javaslat helyett egyszerűen a gyalogosok közé terelve a bringával közlekedőket.

Elképesztő hosszú ideig újították fel a Margit hidat, így volt idő zsonglőrködni a bringás közlekedésre vonatkozó ötletekkel is. A beruházás jobb napjain szó volt arról is, hogy nagyjából olyan rendszert hoznak létre, ami méltó lenne egy élhető nagyvároshoz, a híd északi és déli oldalán egy-egy kerékpárúttal. A jó ötletet még épp időben elkaszálták, hogy megvalósítsák helyette a lehető legrosszabbat. Egyrészt csak az amúgy is – a Margit-szigeti lejáró miatt – zsúfoltabb, északi oldalon épült út, másrészt ez is a legveszélyesebb és a legbosszantóbb módon: gyakorlatilag sehogyan, lényegében csak vizuálisan van elválasztva a gyalogosoktól, azaz a városban az egy négyzetméteren fellelhető legtöbb babakocsitól és kisgyerektől.

false

A magyar kerékpárút-hálózatra amúgy is jellemző, hogy ahol bármi probléma felmerül, ott a tervezők kisgyerekek módjára egyszerűen leveszik a kezüket az ügyről, csak a látszatra ügyelnek, a bringával közlekedők igényeire nem. Említhetnénk a zebra előtt hirtelen véget érő, majd utána újrakezdődő kerékpárutakat, vagy a legszebb példát, az EuroVelo utak büszkeségét, a Tímár utcai gyalogos-felüljárót, ahová alternatíva nélkül vezet a bicikliút, és amely előtt mégis ott a kerékpárút vége tábla. (Az EuroVelo Szentendréig tartó útszakaszának sajátosságairól bővebben itt írtunk. Jó példa ugyanerre a gondolkodásmódra a Margit hídi bringaút is.

A realitás az, hogy a legtöbben – ahogyan az autóval vagy villamossal közlekedők is – a Nagykörút egyik szakaszának értelmezik a hidat (mert tényleg az), így aztán nem túl botrányos módon aki felhajt rá a Szent István körútról, az szeretne lehajtani a Margit körúton, aki viszont a Margit körútról érkezik, az a híd után szeretne továbbmenni a Nyugati felé.

false

Pest felől, a körúton érkezve még egészen tűrhető a dolog, mondjuk nem rosszabb, mint amit megszoktunk. Azért itt is érdekesen kezdődik: bár van egy lehetőség a Pozsonyi út sarkánál felhajtani a hídi bringaútra, de a szabályok szerint a felhajtónak meg kell adnia az elsőbbséget már az úton közlekedők számára, így ha épp sokan bringáznak a hídon, a felhajtani vágyónak hosszan kell időznie keresztben állva, a Pozsonyi útról felkanyarodó autókat (jobb esetben csak) feltartva. Ha ezen túl vagyunk, a másik oldalon remek lehajtási lehetőség van a Margit körútra: a jelzésekkel, figyelmeztetésekkel ellátott lehajtó az útszakasz egyetlen európai színvonalú pontja.

Visszafelé azonban az egész olyan abszurd, hogy az ember legszívesebben mosolyogna egy jót, ha nem anyázna körülötte – jogosan – mindenki. Budáról, a Margit körút felől érkezve nemes egyszerűséggel nincs kiépítve felhajtási lehetőség a híd bringaútjára, még sufnimegoldással sem: a kerékpáros vagy hajtson a hidakon általában még ingerültebb autósok között (akik egyébként tudják, hogy ha egyszer van bringaút, a bringásnak a KRESZ szerint kötelessége használni azt), vagy menjen másik hídon, miért is ne férne bele negyedóra kerülő. Vagy persze lehet a jó pár utcával, kis forgalmú autóutakon és a rég lekopott felfestés mellett a járdán vezetett, indokolatlanul összevissza kanyargó, Varsányi és Kacsa utcai kerékpárút felől érkezni, ha az embernek nem épp a Margit körúton volt dolga, vagy ha ráér egy jófajta kerülőre.

false

A negyedik megoldás teljesen szabálytalan: a körúton, a Frankel Leó utcánál fel lehet hajtani a gyalogosok közé a zebrára, át lehet menni a körúton, majd a járdán eloldalogni a hídfőig, és az Árpád fejedelem útjának elején lévő (szintén csak gyalogos) zebrán felhajtani a bringaútra, és úgy tenni, mintha mi sem történt volna. (Vagy jó előre lehajtva a rakpartra, átkerekezve a híd alatt, az Árpád fejedelem útja túloldalán keresztül visszakanyarogni az útra, ez legalább csak hét-nyolc perc teljesen indokolatlan kerülő.)

És hogy teljes legyen az öröm, Budáról érkezve arra sincs lehetőség, hogy a Szent István körúton haladjunk tovább. Vagyis van, csak veszélyes és szabálytalan: a Pozsonyi út első zebráján a gyalogosok között áthajtva a Jászaira, ott várakozni a körúti lámpánál, majd a leszálló és felszálló és villamoshoz fejetlenül futó gyalogosok között csalinkázva letérni a körútra. És onnan elindulni egy olyan város felé, ahol a bringautak úgy épülnek, mintha bárkit is érdekelne, hogy milyen igényeik vannak azoknak, akik rájuk hajtanak. Magyarul minimum a Budapest vége tábláig, de talán egészen Hegyeshalomig.

false

Fotók: narancs

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.