Kerékpárral a Margit hídon – De kit érdekelnek a bringások?

  • Kovács Bálint
  • 2014. szeptember 11.

Veló Világ

A napokban festették újra a Margit híd „vörös szőnyeges” kerékpárútjának egyes szakaszait – a munkanap kellős közepén, minden megoldási javaslat helyett egyszerűen a gyalogosok közé terelve a bringával közlekedőket.

Elképesztő hosszú ideig újították fel a Margit hidat, így volt idő zsonglőrködni a bringás közlekedésre vonatkozó ötletekkel is. A beruházás jobb napjain szó volt arról is, hogy nagyjából olyan rendszert hoznak létre, ami méltó lenne egy élhető nagyvároshoz, a híd északi és déli oldalán egy-egy kerékpárúttal. A jó ötletet még épp időben elkaszálták, hogy megvalósítsák helyette a lehető legrosszabbat. Egyrészt csak az amúgy is – a Margit-szigeti lejáró miatt – zsúfoltabb, északi oldalon épült út, másrészt ez is a legveszélyesebb és a legbosszantóbb módon: gyakorlatilag sehogyan, lényegében csak vizuálisan van elválasztva a gyalogosoktól, azaz a városban az egy négyzetméteren fellelhető legtöbb babakocsitól és kisgyerektől.

false

A magyar kerékpárút-hálózatra amúgy is jellemző, hogy ahol bármi probléma felmerül, ott a tervezők kisgyerekek módjára egyszerűen leveszik a kezüket az ügyről, csak a látszatra ügyelnek, a bringával közlekedők igényeire nem. Említhetnénk a zebra előtt hirtelen véget érő, majd utána újrakezdődő kerékpárutakat, vagy a legszebb példát, az EuroVelo utak büszkeségét, a Tímár utcai gyalogos-felüljárót, ahová alternatíva nélkül vezet a bicikliút, és amely előtt mégis ott a kerékpárút vége tábla. (Az EuroVelo Szentendréig tartó útszakaszának sajátosságairól bővebben itt írtunk. Jó példa ugyanerre a gondolkodásmódra a Margit hídi bringaút is.

A realitás az, hogy a legtöbben – ahogyan az autóval vagy villamossal közlekedők is – a Nagykörút egyik szakaszának értelmezik a hidat (mert tényleg az), így aztán nem túl botrányos módon aki felhajt rá a Szent István körútról, az szeretne lehajtani a Margit körúton, aki viszont a Margit körútról érkezik, az a híd után szeretne továbbmenni a Nyugati felé.

false

Pest felől, a körúton érkezve még egészen tűrhető a dolog, mondjuk nem rosszabb, mint amit megszoktunk. Azért itt is érdekesen kezdődik: bár van egy lehetőség a Pozsonyi út sarkánál felhajtani a hídi bringaútra, de a szabályok szerint a felhajtónak meg kell adnia az elsőbbséget már az úton közlekedők számára, így ha épp sokan bringáznak a hídon, a felhajtani vágyónak hosszan kell időznie keresztben állva, a Pozsonyi útról felkanyarodó autókat (jobb esetben csak) feltartva. Ha ezen túl vagyunk, a másik oldalon remek lehajtási lehetőség van a Margit körútra: a jelzésekkel, figyelmeztetésekkel ellátott lehajtó az útszakasz egyetlen európai színvonalú pontja.

Visszafelé azonban az egész olyan abszurd, hogy az ember legszívesebben mosolyogna egy jót, ha nem anyázna körülötte – jogosan – mindenki. Budáról, a Margit körút felől érkezve nemes egyszerűséggel nincs kiépítve felhajtási lehetőség a híd bringaútjára, még sufnimegoldással sem: a kerékpáros vagy hajtson a hidakon általában még ingerültebb autósok között (akik egyébként tudják, hogy ha egyszer van bringaút, a bringásnak a KRESZ szerint kötelessége használni azt), vagy menjen másik hídon, miért is ne férne bele negyedóra kerülő. Vagy persze lehet a jó pár utcával, kis forgalmú autóutakon és a rég lekopott felfestés mellett a járdán vezetett, indokolatlanul összevissza kanyargó, Varsányi és Kacsa utcai kerékpárút felől érkezni, ha az embernek nem épp a Margit körúton volt dolga, vagy ha ráér egy jófajta kerülőre.

false

A negyedik megoldás teljesen szabálytalan: a körúton, a Frankel Leó utcánál fel lehet hajtani a gyalogosok közé a zebrára, át lehet menni a körúton, majd a járdán eloldalogni a hídfőig, és az Árpád fejedelem útjának elején lévő (szintén csak gyalogos) zebrán felhajtani a bringaútra, és úgy tenni, mintha mi sem történt volna. (Vagy jó előre lehajtva a rakpartra, átkerekezve a híd alatt, az Árpád fejedelem útja túloldalán keresztül visszakanyarogni az útra, ez legalább csak hét-nyolc perc teljesen indokolatlan kerülő.)

És hogy teljes legyen az öröm, Budáról érkezve arra sincs lehetőség, hogy a Szent István körúton haladjunk tovább. Vagyis van, csak veszélyes és szabálytalan: a Pozsonyi út első zebráján a gyalogosok között áthajtva a Jászaira, ott várakozni a körúti lámpánál, majd a leszálló és felszálló és villamoshoz fejetlenül futó gyalogosok között csalinkázva letérni a körútra. És onnan elindulni egy olyan város felé, ahol a bringautak úgy épülnek, mintha bárkit is érdekelne, hogy milyen igényeik vannak azoknak, akik rájuk hajtanak. Magyarul minimum a Budapest vége tábláig, de talán egészen Hegyeshalomig.

false

Fotók: narancs

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Megint vinnének egy múzeumot

Három évvel ezelőtt a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa, az ICOM hosszas viták után olyan új múzeumi definíciót alkotott, amelyről úgy vélték, hogy minden tekintetben megfelel a kor követelményeinek. Szerintük a társadalom szolgálatában álló, nem profitorientált, állandó intézmények nevezhetők múzeumnak, amelyek egyebek közt nyitottak és befogadók, etikusak és szakszerűek…

A vezér gyermekkora

Eddig csak a kerek évfordulókon – először 1999-ben, a rejtélyes okból jócskán túlértékelt első Orbán-kormány idején – emlékeztek meg szerényen arról, hogy Orbán Viktor egy nem egész hét (7) perces beszéddel 1989-ben kizavarta a szovjet hadsereget Magyarországról.

Kaland a Botondok házában

Amikor megláttuk szegény doktor Szabót Szentkirályi Alexandra csomagtartójába gyömöszölve, kifacsart végtagokkal, az első reakciónk, mint minden rendes embernek, a segíteni akarás volt. Szabadítsuk ki doktor Szabót menten! – buzgott fel mindannyiónkban a tettvágy. Igen ám, de hogyan?

Netanjahu háborúja

Izrael, vagy inkább az országot önmagával azonosító Benjamin Netanjahu miniszterelnök háborút indított Iránnal. Az akció deklarált célja az Izraelt létében fenyegető iráni atomprojekt felszámolása.

Az új Közel-Kelet

A Hamász és a Hezbollah után Izrael utolsó nagy ellenfelét is katonai eszközökkel kényszerítené térdre. Az iráni nukleáris ambíciók jövőjén túl immár a teheráni rendszer fennmaradása is kérdéses.