A legjobb, hogy a botrányos Bödőcs-paródiában van egy beteljesült képtelenség Orbántól

  • narancs.hu
  • 2018. február 2.

Villámnarancs

Már Bödőcs sem tud olyan abszurdot kitalálni, amit a kormányfő ne tenne meg. Erre elmarasztalják!

Pörög a sztori, hogy a szlovák Frekvenciatanács elmarasztalta a helyi közszolgálati Pátria Rádió egyik adását, amiért az a CEU-botrány kapcsán egyebek mellett Bödőcs Tibor egyik paródiavideóját is beidézte. Ebben Bödőcs Orbán Viktor bőrébe bújva azt mondta:

„A külföld zsoldjában álló Soros György segge partján táborozó egyetem kiebrudálásával a munkát még korántsem fejeztük be”

Hűha, bizony! Micsoda szavak!

Az Index azt írja az eset kapcsán, hogy a Frekvenciatanács szerint „tartalmilag és műfajilag sem illik egy ilyen műsorba, és figyelmeztetésben részesítették a rádiót, ami a hatóság legfélelmetesebb fegyvere arrafelé. A dolog pikantériája, hogy a fegyelmező eszköz bevetését a tanács egyetlen magyar tagja, Pék Zoltán kezdeményezte.”

Akkor ezúton ajánlanánk valamit Pék, de amúgy pedig mindenki figyelmébe!

Tekerjenek a videón épp 1:00-hoz, és akkor azt fogják hallani Orbán/Bödőcstől:

„Hívjon Trump uram, de hagyjon üzenetet, mert idegen számot nem veszek fel.”

false

Ezen persze jót lehet röhögni, mekkora már, hogy egy kis ország vezetője... stb.

De nem ez a lényeg. Hanem hogy mi van akkor, ha tudjuk, hogy ez, vagy valami nagyon ehhez hasonló már megtörtént?

Természetesen nem Bödőcs plagizált, a videó elkészültekor még nem tudhatta, hogy a Guardian milyen pompás riportot fog csinálni Felcsúton.

Ahol maga Orbán dicsekedett el a brit újságíróknak ezzel a sztorival: amikor még első ciklusát töltötte miniszterelnökként, még a negyedosztályú Felcsútban játszott, és egyik edzéskor felhívta őt Bill Clinton amerikai elnök, de Orbán épp edzett, ezért azt üzente, hívja vissza öt perc múlva.”

Tipikusan az az eset: elképzeled azt a tufaságot, ahonnan már nincs lejjebb, aztán kiderül, nincs is benne semmi túlzás, ez a vaskos realitás maga. De kéne már erre egy új magyar szó!

(A Clinton-sztori amúgy úgy ért véget, hogy Orbán egy kis unszolásra mégis felvette a telefont. Innen pedig Orbán minden szava TÖRTÉNELEM: „A jugoszláv háború miatt hívott, néhány ajánlatot akart megvitatni. Én meg ott álltam a pályán, [koszosan], mint egy disznó”)

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.