Az utolsó most már tényleg oltsa le a villanyt – Elképesztőek az új kivándorlási adatok

  • 2015. május 11.

Villámnarancs

Napvilágot látott a Tárki áprilisi kutatása a magyarok migrációs hajlandóságáról: az adatok dermesztőek. Soha ennyien nem akartak még elhúzni innen a vérbe.

Naná, Ausztriában, Németországban, Angliában élnénk, dolgoznánk legszívesebben – derül ki a felmérésből. Mondjuk, ezt körülbelül mindenki így sejtette, de van a kutatásnak elkeserítőbb üzenete is. Jelesül az, hogy e három hagyományosan vonzónak tekintett kivándorlási célállomás súlya jelentősen csökkent a korábbi időszakokhoz képest, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy megáll a fiatal a földgömb előtt, jól megpörgeti, aztán bök – mindegy, csak el innen. Mindenhol jó, de legjobb bárhol máshol.

S mivel ez a változás kifejezetten az utóbbi időkhöz képest döntő, ezután nem nagyon érdemes Gyurcsányt idézgetni kormánykörökben, miszerint „el lehet innen menni”. Mert Orbán Viktor miniszterelnöksége alatt ez a „lehet” láthatóan „kellre” módosult. El kell innen menni.

A kutatás adatai szerint legszívesebben holnap húznának már innen a férfiak, a munkanélküliek, a fiatalok, a szavazási hajlandóságot nem mutatók, a bérelt lakásban élők és persze a romák.

Mely felsorolás minden egyes tétele fájó, de így olvasni, en bloc, hogy „a fiatalok”, az konkrétan lidérces.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.