Dől a lé a Kisfelcsúthoz: iszonyat pénzekért maradnak a harmadosztályban

  • narancs.hu
  • 2016. február 4.

Villámnarancs

Nem mondhatnánk, hogy megvalósíthatatlan álmot kergetnek Putnokon. Persze 1,3 milliárdból könnyű a földön maradni.

Örömmel jelenthetjük, hogy létezik egy olyan hazai futballbázis, ahol nem akarnak ajtóstul a házba rontani, nincsenek lehetetlen fogadalmak. Nem ígérnek BL-döntőt, de még NB I-et sem, így legalább a szurkolóknak nincs mit számon kérniük. A Sajóvölgye Focisuli Sportegyesületről van szó, amely egyelőre csak annyit szeretne, hogy „Putnokon stabil NB III-as csapat működjön, ahol lehetőségük lesz az utánpótlásbázisból felkerülő fiataloknak felnőtt mérkőzéseket játszani és továbbfejlődni”, illetve „a négy alközpontba (Putnok, Múcsony, Bánhorváti és Kazincbarcika) a toborzás után buszokkal edzésekre szállítani az érdeklődőket”.

Csakhogy nagyot tévednek azok, akik előtt e szerény fogadalmak hallatán Minarik Ede alakja sejlene fel.

A Sajóvölgyét már az új Minarikok vezetik, az mno.hu szerint „két helyi fideszes képviselő és polgármester” alapította az egyesületet, amelynek ún. együttműködő partnere is van, kitalálták, a Puskás Akadémia.

false

Azt sajnos nem tudjuk, hogy pontosan mit is jelent ez az együttműködés, ám annyi biztos, hogy az egyesület 2011 és 2015 között összesen 1,055 milliárd forint tao-pénzt kapott, de Balog Zoltán minisztériuma is kitett magáért, tavaly 335 millió forintot kaptak az Emmitől „sportpályák, öltözők, villanyvilágításos, műfüves pálya kialakítására és infrastrukturális fejlesztésekre”.

Na ezek után mondja valaki, hogy nem jut támogatás a leszakadó térségeknek? Tényleg, ha annyira ugrálni akarnak ott, Borsodban, menjenek focizni.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.