Dől a lé a Kisfelcsúthoz: iszonyat pénzekért maradnak a harmadosztályban

  • narancs.hu
  • 2016. február 4.

Villámnarancs

Nem mondhatnánk, hogy megvalósíthatatlan álmot kergetnek Putnokon. Persze 1,3 milliárdból könnyű a földön maradni.

Örömmel jelenthetjük, hogy létezik egy olyan hazai futballbázis, ahol nem akarnak ajtóstul a házba rontani, nincsenek lehetetlen fogadalmak. Nem ígérnek BL-döntőt, de még NB I-et sem, így legalább a szurkolóknak nincs mit számon kérniük. A Sajóvölgye Focisuli Sportegyesületről van szó, amely egyelőre csak annyit szeretne, hogy „Putnokon stabil NB III-as csapat működjön, ahol lehetőségük lesz az utánpótlásbázisból felkerülő fiataloknak felnőtt mérkőzéseket játszani és továbbfejlődni”, illetve „a négy alközpontba (Putnok, Múcsony, Bánhorváti és Kazincbarcika) a toborzás után buszokkal edzésekre szállítani az érdeklődőket”.

Csakhogy nagyot tévednek azok, akik előtt e szerény fogadalmak hallatán Minarik Ede alakja sejlene fel.

A Sajóvölgyét már az új Minarikok vezetik, az mno.hu szerint „két helyi fideszes képviselő és polgármester” alapította az egyesületet, amelynek ún. együttműködő partnere is van, kitalálták, a Puskás Akadémia.

false

Azt sajnos nem tudjuk, hogy pontosan mit is jelent ez az együttműködés, ám annyi biztos, hogy az egyesület 2011 és 2015 között összesen 1,055 milliárd forint tao-pénzt kapott, de Balog Zoltán minisztériuma is kitett magáért, tavaly 335 millió forintot kaptak az Emmitől „sportpályák, öltözők, villanyvilágításos, műfüves pálya kialakítására és infrastrukturális fejlesztésekre”.

Na ezek után mondja valaki, hogy nem jut támogatás a leszakadó térségeknek? Tényleg, ha annyira ugrálni akarnak ott, Borsodban, menjenek focizni.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.