Jegyezzük meg gyorsan, hogy a ciklus elnevezésének nem a tapasztalaton túli világhoz van köze, a d’exécution transcendante jelző csupán arra utal, hogy a legmagasabb nehézségű gyakorlatokról van szó – mégis, joggal gondoljuk, hogy a kitartást, lelkierőt és elmélyülést igénylő darabok előadásához kiforrott, megérkezett játékosra van szükség.
A zongoraművész mindössze húszéves a lemez elkészültekor, és sikert arat. Nem mindenki dicsekedhet olyan mesterekkel, mint ő, Murray Perahia, Schiff András és Sergei Babayan egyaránt tanította, de hát magasan van a léc is, a Transzcendens etűdök legjobb interpretátorainak klubjába tartozik például Claudio Arrau, Cziffra György és Danyiil Trifonov is. Van, aki, miképp Alfred Brendel, azt akarta bizonyítani velük, hogy Liszt emelkedett, „transzcendens” érdeklődésű művész volt, más éppenséggel a fürge ujjak szerepét hangsúlyozta. Az izraeli üstökös mindkét aspektust igyekszik felvillantani, a Mazeppából látványos tűzijátékot csinál, és a nagy igényeket támasztó Feux Follets finomságait emeli ki. Még a Harmonies du Soir grandiozitását is képes felemelni. Egyetlen pechje, hogy most mindenki a koreai Lim Jun Csan (Yunchan Lim) élő felvételéhez fogja hasonlítgatni: ilyen ez a versenyszakma.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
