Mikrofonpróba, 1, 2, 3… – Így játszadozik Orbán a terrorveszélyhelyzettel

  • narancs.hu
  • 2016. február 5.

Villámnarancs

A miniszterelnök megint nagyokat mondott a közrádióban.

„Elegendő információ áll rendelkezésre arról, hogy növekedett a terrorveszély, és hiteles információink vannak arról, hogy terrorcselekményeket terveznek a magyar emberek ellen” – mondta egyebek mellett a miniszterelnök ma reggel. Ó, jaj, gondolnánk erre, elő a gázálarccal, irány a légópince – csakhogy pár perccel később már azt mondta Orbán, hogy Magyarország ma nem tartozik a különösebben terrorfenyegetett országok közé, aminek az az oka, hogy „nem engedtük be a migránsokat. Magyarország ügyesen védte meg magát ezekben a kérdésekben”.

A miniszterelnök tehát összevissza beszél, és senki nincs a környezetében, aki tapintatosan figyelmeztetné erre; igaz, ezt már megszokhattuk. Orbán most messzebbre ment, ám egyúttal leleplezte önmagát, illetve kormányának azt az aljas propagandáját, amivel meggyőzni igyekeznek a közvéleményt arról, hogy szükség van az Alaptörvény hatodik módosítására, konkrétabban a terrorveszélyhelyzet nevű különleges jogrend bevezetésére, ami lényegében a kormánynak adna szabad kezet. Vagyis Orbánnak.

Szóval, mi van akkor, ha megszavazza a parlament ezt a módosítást, Orbán pedig ugyanezt a szöveget újból lenyomja a rádióban? Csak úgy, játszásiból, vagy csak azért, mert bal lábbal kelt? Mert kikapott a Vidi vagy túl sok volt este a kolbász meg pálesz? Vagy Tiborcz István világítótestjei miatt megint sötétbe borult egy megyeszékhely? Vagy…

És ne feledjük, ha módosítják az Alaptörvényt, az 2018-ban is érvényben lesz. A választások idején is.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.