Ám a valóság ezzel szemben az, hogy amint az utolsó halloweeni tekercs kifutott a vetítőgépből, mint valami erősen siető adventi naptár, rögtön meg is nyílt a vadonatúj karácsonyi filmek tárháza, s hetente két-három Mikulásnak öltözős remekmű is kopogtat a mozikban, streaming csatornákon, meg ahol még lehet. Aki azt mondja, hogy ezeket valami mesterséges intelligencia vagy 3D-s nyomtató állítja elő, hitemre, nagyot téved. Ezeket ugyanis a leghagyományosabb futószalagos eljárással készítik valószínűleg alulfizetett, de egészen biztosan alulmotivált betanított munkások – bizonyíték rá a Karácsonyi rablás című film is. Hiába, az élet nem áll meg, a rablók az ünnep idején is rablanak, vagy akkor rablanak csak igazán. A botcsinálták különösképpen. Ám mivel a művük pont a fenyőfa (angolul nyomják benne az Oh, Tannenbaumot) alá adresszált, kénytelenek a fáradságos rablászat közben szerelembe is esni. Biztos így van ez a húsvéti filmeknél is, de azokat kerülöm.
Hőseink londoni lúzerek, akik egyaránt bénák a rabláshoz és a szerelemhez is, szóval a sikerük bár az alkalomhoz illően garantált, mégis egy kifejezetten ellenszenves mellékszereplő segítsége nélkül kudarcvárományos. Ám a nem csak ellenszenves, de kifejezetten ellenérdekelt mellékszereplő is alig várja a sikta leteltét, mindenki mehet békével időben, végtére is a karácsony a béke ünnepe – és a dús zsákmányé.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
