Ez bírta közölni a kormánypárti frakció a jeles alkalomra, és nem sült le a képükről a bőr: „A pedagógusok értékes munkáját minden nap meg kell becsülni. A pedagógusok ma számíthatnak a kormányra és arra is, hogy előrébb léphetnek az életükben.”
Ah! De még mennyire számíthatnak a kormányra! Hogy csak a legfrissebbet említsük: Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke ma reggel közölte, hogy „a köznevelési törvény most benyújtott módosításából több olyan pont is kimaradt, amelyekről a tárgyalásokon egyeztettek. A megbeszéléseken a kabinet rábólintott, hogy a korábbi Közoktatás-politikai Tanácshoz hasonló testületet hozzanak létre, de végül ez sem került be a törvénymódosításba, mint ahogy a pedagógusok kötelező óraszámának szabályozása sem” – sorolta, mi viszont inkább megkímélnénk önöket attól a hosszú felsorolástól, amit Hoffmann Rózsa felbukkanásától kezdve Czunyinén át mostanáig elszenvedtek a magyar pedagógusok.
De az már egyszer igaz, hogy ilyen kormány mellett előrébb léphetnek a pedagógusok. Legalábbis onnan, ahol most állnak: a szakadék széléről.
