Kósa Lajost kínos családi bizniszeiről kérdezték volna a parlamentben, de ő „halaszthatatlan közfeladat ellátása” miatt inkább az olimpián csápol

  • narancs.hu
  • 2018. február 20.

Villámnarancs

Azért mégis kellemesebb a gyorskorcsolyázóknak szurkolni, ráadásul a társaság is haveri volt.

Hétfőn a családi cégek és az édesanyja sertéstelepe miatt azonnali kérdéssel fordult volna Kósa Lajoshoz Hadházy Ákos, az LMP társelnöke és több más ellenzéki képviselő is, de a tárca nélküli miniszter hiányzott az Országházból. Ahol aztán kiderült, hogy a „miniszter úr halaszthatatlan közfeladat ellátása miatt” válaszadásra Horváth István államtitkárt nevezte ki.

A Magyar Távirati Iroda keddi fotójából kiderül, mi is az a halaszthatatlan közfeladat: Kósa Lajos a phjongcshangi téli olimpián szurkol a rövidpályás gyorskorcsolyaversenyen. A politikus egyébként a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség elnöke.

false

 

Fotó: MTI

Egyébként Kósa Lajos jobbján az a Fiák István ügyvéd ül, akitől Kósa felesége tavaly márciusban mindössze hatmillió forintért vásárolta meg a 115 millió forintos jegyzett tőkéjű, főként „üzletviteli tanácsadást” nyújtó Tocó-Pece Kft.-t. De Fiák István közreműködhetett abban is, hogy Kósa Lajos édesanyja hozzájusson egy sertéstelephez, a Népszava szerint az ő ügyvédi irodájában írták alá, hogy a 82 éves asszony megvegye a telepet tulajdonló cég felét.

Kósa Lajos azért nem nyilatkozik a sertéstelep-vásárlásról, mert a 82 éves sertésmágnás édesanyja „nem közszereplő magánember”

Egyszerűen nem hajlandó semmit sem mondani. Szerdán írta meg a Népszava, hogy Kósa Lajos édesanyja még tavalyelőtt megvette egy mátészalkai, sertéstenyésztéssel foglalkozó kft. üzletrészének a felét: Kósa Lajosné Bacskó Katalin 2015-ben vásárolta be magát a sertéstenyésztéssel foglalkozó Méker Kft.-be. A lap most újabb összefüggéseket tárt fel, és ismét megkérdezte a megyei jogú városok fejlesztéséért felelős minisztert.

 

Figyelmébe ajánljuk

Halál kasmírpulóverben

Almodóvar öregszik. E tény új dolgokra sarkallja: megjött az étvágya, hogy az öregedésről és a halál egyre nyomasztóbb közelségéről meséljen, és el-elkalandozik spanyol anyanyelvétől.

Mi végre, mi végre?

A Láthatáron Csoport új produkciójának az alcíme – részvételi boldogulás 90 percben – csak első pillanatban tűnik furcsának, hisz’ mindenki próbál valahogyan boldogulni. Együtt, külön, akárhogy. De van-e értelme az egésznek?