Lázár ugyanúgy reagál Orbánra, mint Simicskára – Gulyás Márton újra a kapuk előtt

  • narancs.hu
  • 2015. augusztus 30.

Villámnarancs

Hidegrázás, undor, netalán egy jó kis fertő? Ilyen lenne a (magyar) politika? Az exkrétakörös aktivista, Gulyás Márton közéleti vlogba kezdett.

Slejm – a torkon ragadt politika címmel kezdett – a nagy sikerű és hazai platformok között újító pluszegy online politikai műsor után – Gulyás Márton aktivista közéleti videoblogolásba. Az első, bemelegítő adás rögtön a vlog címére reflektál, amely szerint a politika az, amit se kiköpni, se lenyelni nem tudunk, mégis viszket, zavar.

false

Első körben Gulyás a politikusok elviselhetetlenségéről és a politikai rendszer mérgező mivoltáról értekezik, szemléletes példákon keresztül mutatja be, hogy a politikusok legtöbbje ugyan definíció szerinti „rongyember”, mégsem biztos, hogy érdemes az általános politikusundort kiterjeszteni a politika egészére, ezzel eltartani magunktól azt, ami az életünk számtalan aspektusára oly nagy hatással van.

Emlékszik Giró-Szász Andrásra még az özönvíz előttről?

Az egykor volt kormányszóvivő sommás kijelentései napjainkra gyakorlatilag megelevenedtek. De Lázár János extrém szemöldökmozdulatait is érdemes kódolni, vajon mitől rándul Orbán Viktor nevére éppúgy, mint Simicska Lajoséra. Rejtély.

Gulyás Márton egy saroknyi könyvespolc előtt hangosan gondolkodik a magyar politikai kultúráról, miközben szemléletes bejátszások használatával számba veszi, miért is olyan lehetetlen az a rendszer, melybe korrumpálódás nélkül bekerülni alig lehetséges, kikerülni pedig szinte lehetetlen, ugyanis oly mértékben elhasználódnak a szereplői, hogy végül a kutyának sem kellenek.

Ki lesz mégis olyan hülye, hogy politikusnak áll?

Mit lehet vagy kell tenni, hogy ne kapjunk konstans agybajt? Vagy miért van az, hogy az senkinek sem kérdés, tízmillió ember hogy van egyedül? – kérdezik a főcímzenében.

„Rendes” adás jövő héten, addig is itt lehet ráhangolódni.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.