Lázár ugyanúgy reagál Orbánra, mint Simicskára – Gulyás Márton újra a kapuk előtt

  • narancs.hu
  • 2015. augusztus 30.

Villámnarancs

Hidegrázás, undor, netalán egy jó kis fertő? Ilyen lenne a (magyar) politika? Az exkrétakörös aktivista, Gulyás Márton közéleti vlogba kezdett.

Slejm – a torkon ragadt politika címmel kezdett – a nagy sikerű és hazai platformok között újító pluszegy online politikai műsor után – Gulyás Márton aktivista közéleti videoblogolásba. Az első, bemelegítő adás rögtön a vlog címére reflektál, amely szerint a politika az, amit se kiköpni, se lenyelni nem tudunk, mégis viszket, zavar.

false

Első körben Gulyás a politikusok elviselhetetlenségéről és a politikai rendszer mérgező mivoltáról értekezik, szemléletes példákon keresztül mutatja be, hogy a politikusok legtöbbje ugyan definíció szerinti „rongyember”, mégsem biztos, hogy érdemes az általános politikusundort kiterjeszteni a politika egészére, ezzel eltartani magunktól azt, ami az életünk számtalan aspektusára oly nagy hatással van.

Emlékszik Giró-Szász Andrásra még az özönvíz előttről?

Az egykor volt kormányszóvivő sommás kijelentései napjainkra gyakorlatilag megelevenedtek. De Lázár János extrém szemöldökmozdulatait is érdemes kódolni, vajon mitől rándul Orbán Viktor nevére éppúgy, mint Simicska Lajoséra. Rejtély.

Gulyás Márton egy saroknyi könyvespolc előtt hangosan gondolkodik a magyar politikai kultúráról, miközben szemléletes bejátszások használatával számba veszi, miért is olyan lehetetlen az a rendszer, melybe korrumpálódás nélkül bekerülni alig lehetséges, kikerülni pedig szinte lehetetlen, ugyanis oly mértékben elhasználódnak a szereplői, hogy végül a kutyának sem kellenek.

Ki lesz mégis olyan hülye, hogy politikusnak áll?

Mit lehet vagy kell tenni, hogy ne kapjunk konstans agybajt? Vagy miért van az, hogy az senkinek sem kérdés, tízmillió ember hogy van egyedül? – kérdezik a főcímzenében.

„Rendes” adás jövő héten, addig is itt lehet ráhangolódni.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.