„Le lesz csukva” – Pokorni halandzsaverssel járja a vidéket

  • narancs.hu
  • 2014. január 23.

Villámnarancs

Van a magyar nyelv, s van valami furcsa jelrendszer, nevezzük Fidesz-nyelvnek, ami magyar szavakat használ, csak nem az eredeti jelentésük szerint. A választási kampányt például rezsiharcnak nevezik – mint az köztudott. Nos, dúl tehát a rezsiharc, minek egy különösen jól kitervelt hadművelete során a fideszes vezérkar (Habony táborszernagy, Gyürk szárnysegéd vagy bánat tudja ki) egészen Mohácsig kergette kis talpasát, Pokorni Zoltánt. Akinek nyilván nem tetszett, hogy rezsifórumot kell tartania a még nála is talpasabb tagságnak, ezért egy ilyet talált szólni:

„Az elszámoltatás hatását sokkal fontosabbnak tartom a most hatalmon lévő fideszesekre. Fontos, hogy elcsípjük a Gyurcsányékat, a Hagyót, a mit tudom én, kicsodát. De még fontosabb az üzenete a most funkcióban lévő polgármestereknek, államtitkároknak, alpolgármestereknek, fideszes potentátoknak, hogy nincs nyúlkálás, mert nem lesztek kihúzva a szarból pártalapon. És aki lop, az le lesz csukva.”

Hogy a dolog mennyire van magyarul mondva, azt most ne bolygassuk, végtére is tanárember, elég, ha bírja a Fidesz-nyelvet (mintha abban még túl is akarna teljesíteni).

Beszéljünk inkább arról a szinte tökéletes felelőtlenségről, ami Pokorni odavetett szavaiból a napnál is világosabban kitetszik. Pokorni már jó ideje a Fidesz harmadvonalának egyik igyekvő senkije, gyakorlatilag – a korábbi pozíciója miatt nyert szemétdombján (fideszül: a Hegyvidéken) túl – nulla hatalommal, negatív tartományokban mozgó beleszólással a pártjabeli nagyok dolgaiba.

Majd Simicska Lajos és Nyerges Zsolt, illetve Orbán Viktor pártjában ő lesz, aki megmondja, hogyha lopott valaki, azzal mi legyen. Nevetséges. Tudja ezt jól ő is. De kimondta pár borult tekintetű vidéki tagtársnak vagy direkte a nol.hu kamerájának. Hátha valaki mégis beveszi, hogy ő valaki. Vagy arra gondolt, hogy ettől majd jó beijednek az idegen javak iránt különben fogékony eszmetársak? Aligha. Hogy is gondolhatott volna ilyesmire Pokorni, inkább csak úgy mondta. Mert jól hangzott. Hogy teljen az idő, aztán ülhessen vissza a kocsiba, s húzhasson végre haza vidékről.

Hogy semmi következménye nem lesz a szavainak? Az miért izgassa? Mikor volt?

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.