Vasárnap került nyilvánosságra a német megszállás emlékművének terve. Történészek, képzőművészek háborodtak fel, a Mazsihisz vezetője arra kérte a kormányt, ne állítsa fel az emlékművet, még a német követség is finoman odamondott – de nem is folytatjuk, a pályáztatás nélküli eljárás, a három nap alatt elkészített látványterv, no és leginkább a tartalom egyértelmű botrány. A nemzeti önfelmentés iránti olthatatlan vágy szánalomra méltó és borzasztó kártékony, de ennél sokkal aggasztóbb az angyal jelentése. Hiszen ha szép és szelíd angyalként ábrázoljuk az 1944 előtti Magyarországot, azzal egy háborús bűnöket elkövető, a rasszizmust és a tömeggyilkosságot is bevállaló rendszert dicsőítünk, ezt avatjuk példává.
Ez ellen tiltakozni nem világnézet vagy habitus kérdése, hanem a tisztességé és a józan észé. Hány fideszes politikus rendelkezik ezekkel? Vagyis hányan szólaltak meg az elmúlt napokban, hogy „bocsánat, szerintem nem annyira jó ötlet a német megszállást az agresszív náci sas és a szelíd magyar angyal afférjaként kőbe faragni”.
Igen, jól tippeltek: kussolt mindenki.
De fordítsuk meg a kérdést: ki vette védelmébe ezt az eszelős tervet? Néztük, néztük, és a hardcore fideszes pártmédián kívül nem találtunk senkit. Egy szál történész, művész, komolyan vehető értelmiségi nem akadt, aki odaállt volna mellé.
Most azonban rögtön ketten is szólásra emelkedtek. A Fidesz azon sajnálkozott – Hoppál Péter szájával – az MTI tudósítása szerint, hogy az emlékmű tervét politikai támadások érik. Mint fogalmazott, kissé hisztériakeltőnek érzi az ügy körüli eseményeket, amelyeket a kampányidőszak is fokoz, ráadásul „a Gyurcsány-koalíciótól nyilvánvalóan nem idegen az antiszemita kártya kijátszása sem”. A KDNP pedig azt találta mondani – Semjén Zsolt szájával –, hogy a szobor egyetlen problémája, hogy egyesek „a múlt tragédiáit a jelenben politikai hangulatkeltésre használnák”.
A helyzet súlyához képest épphogy lagymatagnak tűnik a tiltakozás, hisztériának mi nyomát sem látjuk. Pedig a kormánypártok morális és intellektuális állapotát elnézve, épp itt volna az ideje.
Figyelmébe ajánljuk
Fiúk a barakkból
Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.
Szellemes
Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.
Lehetnénk jobban is
Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.
Rákosrendezőt elbukta, a Belügyminisztérium épületét vihette az emírségekbeli befektető
Magyarország borvirágos ábrázata: Nagy Feró a rendszer arcává vált
A kamu Magyar Péter-videók és -szövegek a korábbi fideszes kampányok logikus folytatását jelentik
„Ők nem láthatatlanok”
A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.
Polgár Csaba: „Van pénz, de ezzel inkább az ideológiát szolgálják ki, és nem a kultúrát”
A szándékos tudatlanságról: miért nem akarunk politikai szempontból érzékeny tényeket megismerni?
Az egykori zsidó lakosságnak állít emléket a magyar kisebbség Nagyváradon
„Ez az identitásom része”
Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

