Vasárnap került nyilvánosságra a német megszállás emlékművének terve. Történészek, képzőművészek háborodtak fel, a Mazsihisz vezetője arra kérte a kormányt, ne állítsa fel az emlékművet, még a német követség is finoman odamondott – de nem is folytatjuk, a pályáztatás nélküli eljárás, a három nap alatt elkészített látványterv, no és leginkább a tartalom egyértelmű botrány. A nemzeti önfelmentés iránti olthatatlan vágy szánalomra méltó és borzasztó kártékony, de ennél sokkal aggasztóbb az angyal jelentése. Hiszen ha szép és szelíd angyalként ábrázoljuk az 1944 előtti Magyarországot, azzal egy háborús bűnöket elkövető, a rasszizmust és a tömeggyilkosságot is bevállaló rendszert dicsőítünk, ezt avatjuk példává.
Ez ellen tiltakozni nem világnézet vagy habitus kérdése, hanem a tisztességé és a józan észé. Hány fideszes politikus rendelkezik ezekkel? Vagyis hányan szólaltak meg az elmúlt napokban, hogy „bocsánat, szerintem nem annyira jó ötlet a német megszállást az agresszív náci sas és a szelíd magyar angyal afférjaként kőbe faragni”.
Igen, jól tippeltek: kussolt mindenki.
De fordítsuk meg a kérdést: ki vette védelmébe ezt az eszelős tervet? Néztük, néztük, és a hardcore fideszes pártmédián kívül nem találtunk senkit. Egy szál történész, művész, komolyan vehető értelmiségi nem akadt, aki odaállt volna mellé.
Most azonban rögtön ketten is szólásra emelkedtek. A Fidesz azon sajnálkozott – Hoppál Péter szájával – az MTI tudósítása szerint, hogy az emlékmű tervét politikai támadások érik. Mint fogalmazott, kissé hisztériakeltőnek érzi az ügy körüli eseményeket, amelyeket a kampányidőszak is fokoz, ráadásul „a Gyurcsány-koalíciótól nyilvánvalóan nem idegen az antiszemita kártya kijátszása sem”. A KDNP pedig azt találta mondani – Semjén Zsolt szájával –, hogy a szobor egyetlen problémája, hogy egyesek „a múlt tragédiáit a jelenben politikai hangulatkeltésre használnák”.
A helyzet súlyához képest épphogy lagymatagnak tűnik a tiltakozás, hisztériának mi nyomát sem látjuk. Pedig a kormánypártok morális és intellektuális állapotát elnézve, épp itt volna az ideje.
Figyelmébe ajánljuk
A fejünkre nőttek
Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) mára köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.
Tökéletes egyenlőség
Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.
A rossz dolog
Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.
Perkusszív vérvonal
A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.
Suttogó szó-képek
- Dékei Krisztina
A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.
Fejszék és haszonnövények
- Molnár T. Eszter
A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.
Vasárnap az írek elleni meccs pont addig tartott, ameddig
Megtörténhet-e, hogy egy körzetet, ahol tiszás és ellenzéki jelölt is indul, megnyer a Fidesz?
Mitől különleges a MáSzínház Ha én… című előadása?
Újabb menekülő kelet-európai politikus keres búvóhelyet Orbánnál
- Domány András
„Oroszország nem megbízható partner, minden további ebből következik”
- Bod Péter

