Vajon mi a fenére számítanak: Pukli és Gémesi is pártot alapítottak

  • narancs.hu
  • 2017. március 16.

Villámnarancs

Micsoda ütemérzék!

Itt a tavasz, ez nyilvánvaló, hisz pártok bújnak elől ebből a jó zsíros magyar anyaföldből. Kezdjük az Új Kezdettel, mert tőlük láthatóan nem idegen a humor. No, nem fullba nyomják a kretént, mint kétfarkú kollégáik, az ő fegyverük inkább jól láthatóan az önirónia. Gémesi György esetében Új Kezdetről beszélni, hát, izé… bár az is lehet, hogy csupán a kezdeti lelkesedés számlájára írható elírásról van szó, s a párt neve helyesen Újabb Kezdet vagy a Legújabb Kezdet.

false

 

Nem ma kezdte persze Pukli István sem, aki tavaly a kezdeti sikerek után, a lanyhuló lelkesedés időszakában lépett le – nem túl elegáns adok-kapok kíséretében – a Tanítanék mozgalomból. Nem egyeztek az elképzeléseik. Pukli egyelőre Kálmán Olgának jelentette be a Hír Tv-ben nemes szándékát, így egyelőre a nevét sem tudjuk (a továbbiakban: Pukli Párt), s a reménybeli tagtársakról sincsenek információink.

Gémesi Gödöllő polgármestereként március 15-i ünnepi beszédében osztotta meg a jó hírt a tisztelt egybegyűltekkel, majd elhelyezte nyilván a megemlékezés virágait. Aztán este ő is kiöntötte a szívét Kálmán Olgának. Nos, az ő pártjáról legalább annyit tudunk már, hogy egy Facebook-csoportból alakult. Követeléseik is vannak: 12. Kinek nincsenek?

És egyáltalán, mire számítanak ezek az emberek? A tegnapok e két mérsékelt hatósugarú hőse vajon kit lesz képes megszólítani? Csupán önértékelési zavarokról lenne szó? Vagy mire megy ki ez a játék? Kinek jó ez?

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.