Végre megtudtuk, hogy miért fontosabb a hajdúnánási MotoGP-pálya a Lánchídnál

  • narancs.hu
  • 2020. július 2.

Villámnarancs

És azt is, hogy miért különb a vidék, mint a főváros.

Frappáns válasszal szolgált Kósa Lajos az ATV Egyenes beszéd című műsorában arra nézve, hogy helyénvaló-e, ha a kormány a Lánchíd felújítására 6,5 milliárd forintot ad, míg a hajdúnánási MotoGP-pálya megvalósítására ennek a tízszeresét.

A politikus szerint azért nincs ebben ellentmondás, mert a „Lánchíd a fővárosé, nekik kell felújítani”. Mindezt Kósa a következő költői képpel próbálta szemléltetni:

„Miért nem vesz nekem kenyeret Orbán Viktor? Azért nem vesz, mert a kenyérvásárlás az én dolgom”,

majd ezt követően a számok világába kalauzolta a kedves nézőket, hátha sikerül összezavarni őket. Merthogy Kósa szerint ameddig a ország majdnem 50 ezer milliárdos GDP-jének 60 százalékát a vidék produkálja, míg a főváros részesedése „csak” 40 százalék, a napnál is világosabb, hogy

Hajdúnánáson előrébb való egy modern versenypálya megépítése, mint holmi 170 éves híd felújítása a bűnös fővárosban.

Amúgy Kósát láthatóan nem zavarja különösebben, hogy ez a matek piszkosul sántít, mert – amint arra a Népszava felhívja a figyelmet –, „ha ezt a logikát a fideszes politikus komolyan vette volna, akkor ha a Lánchídra csak 6,5 milliárdot biztosít a kormány, a vidéket megtestesítő hajdúnánási MotoGP-pályára 9,75 milliárd forint járt volna. Vagy megfordítva: ha utóbbi 65 milliárd, akkor – a GDP aránynak megfelelően – 43,3 milliárd járna a hídra”.

Persze Kósát eddig sem nem olyannak ismertük, akit az efféle okoskodás ki tudna zökkenteni harsány, ámde zavaros mondandójából. Már csak azért sem, mert vélhetően ezért kapja a fizetését, amiből talán kenyérre is futja.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.