Visszhang: film

A filmmesélő

  • 2025. június 4.

Visszhang

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás sivatagon is túl, éldegélt egy szegény salétrombányász az ő világszép feleségével és négy feltűnően karakteres gyermekével.

A bányász csak bányászta a salétromot, míg a felesége otthon főzött, mosott, takarított (különösen a mindent belepő porral vívott reménytelen küzdelmet, lévén a bánya maga a sivatag, a bányászat meg külszíni robbantásos), és közben elvágyakozott a romantikus rádiós szappanoperák világába. Ha Chilében a hatvanas években lett volna tévé, akkor biztos azt nézte volna. A család egyetlen szórakozása a mozi volt, ahová szépen felöltözve minden vasárnap ellátogattak, és a vacsoránál lelkesen idézték fel John Wayne és a többi filmsztár kalandjait. Aztán a családfő balesetben megbénult, már csak a borosüveget tudta a szájához emelni, a bányavállalat nem fizetett kártérítést (még csak kezdik szervezni magukat a munkások), a házikójukban is csak úgy tudnak maradni, hogy anya latba veti az ő világszépségét az utána már régen epekedő német főmérnöknél. Ennél is nagyobb baj azonban, hogy a mozira már nem futja – csak az egyiküknek, aki majd elmeséli, hogy mit látott. És a legkisebb gyerek, az egyetlen lány annyira tehetségesen mesél, hogy híre megy a szegénynegyedben, és akinek nincs pénze mozijegyre, az fillérekért élvezheti a lány a filmnél nem egyszer izgalmasabb előadását, amelyet végül már egy rögtönzött színpadról prezentál, így biztosítván a család megélhetését. Különösen azután, hogy anyának elege lesz az ápolásból meg a nyomorúságból és elmegy, hogy végre a „saját életét” élhesse, de előbb megígérteti kiskamasz lányával, hogy ő is a „saját életét” fogja élni. Ami bármilyen más kontextusban a női elnyomattatásból való szabadulás igényének megfogalmazása lenne, ám egy egyáltalán nem erőszakos, hanem kiszolgáltatott férfival és négy kiskorú gyerekkel a háttérben igencsak furcsa hallani.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.