Visszhang: film

A filmmesélő

  • 2025. június 4.

Visszhang

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás sivatagon is túl, éldegélt egy szegény salétrombányász az ő világszép feleségével és négy feltűnően karakteres gyermekével.

A bányász csak bányászta a salétromot, míg a felesége otthon főzött, mosott, takarított (különösen a mindent belepő porral vívott reménytelen küzdelmet, lévén a bánya maga a sivatag, a bányászat meg külszíni robbantásos), és közben elvágyakozott a romantikus rádiós szappanoperák világába. Ha Chilében a hatvanas években lett volna tévé, akkor biztos azt nézte volna. A család egyetlen szórakozása a mozi volt, ahová szépen felöltözve minden vasárnap ellátogattak, és a vacsoránál lelkesen idézték fel John Wayne és a többi filmsztár kalandjait. Aztán a családfő balesetben megbénult, már csak a borosüveget tudta a szájához emelni, a bányavállalat nem fizetett kártérítést (még csak kezdik szervezni magukat a munkások), a házikójukban is csak úgy tudnak maradni, hogy anya latba veti az ő világszépségét az utána már régen epekedő német főmérnöknél. Ennél is nagyobb baj azonban, hogy a mozira már nem futja – csak az egyiküknek, aki majd elmeséli, hogy mit látott. És a legkisebb gyerek, az egyetlen lány annyira tehetségesen mesél, hogy híre megy a szegénynegyedben, és akinek nincs pénze mozijegyre, az fillérekért élvezheti a lány a filmnél nem egyszer izgalmasabb előadását, amelyet végül már egy rögtönzött színpadról prezentál, így biztosítván a család megélhetését. Különösen azután, hogy anyának elege lesz az ápolásból meg a nyomorúságból és elmegy, hogy végre a „saját életét” élhesse, de előbb megígérteti kiskamasz lányával, hogy ő is a „saját életét” fogja élni. Ami bármilyen más kontextusban a női elnyomattatásból való szabadulás igényének megfogalmazása lenne, ám egy egyáltalán nem erőszakos, hanem kiszolgáltatott férfival és négy kiskorú gyerekkel a háttérben igencsak furcsa hallani.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.