Itt gyülekeznek ugyanis a túlvezérelt, mindenre képes szülők, akik bekiabálással biztatják a csemetéjüket, miközben nyomasztják az edzőt és anyázzák a bírót; meccsek előtt és után pedig egymást furkálják.
A Szülők a focipályán biztosra megy, már első jelenetében úgy szaladnak a pályára az anyák és apák, mintha egy alsóbb osztályú angol bajnokságban járnánk, ahol mindennapos a huligánok összecsapása. Pedig Hollandiában vagyunk, a tulipán, a facipő és Arjen Robben hazájában. Utóbbi a főszereplő csapatnál egyenesen tananyag: amikor az edző megunja az állandó zrikálást, és átadja a stafétabotot az egyik szülőnek, az igyekszik az edzésen megtanítani a kicsiknek, hogyan kell úgy sérülést tettetni, ahogy a Bayern München egykori szélsője tette. Máskor viszont nincs is szükség tettetésre, az egyik anyuka tojáslepénye ugyanis az egész csapatot leteríti; de hogyha önkénteseket keresnek partjelzőnek, hirtelen minden apuka sántítani kezd és bokaficamtól szenved.
A hat félórás epizódban a hasonló, alacsony lángon égő, túl kézenfekvő poénok mellett természetesen akad mondanivaló a család fontosságáról (legyen az bár vér vagy klubcímer szerinti család), a közösség erejéről és arról is, hogy valójában a részvétel számít, nem a győzelem. Valóban.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
