Visszhang: film

Oxigén 

Visszhang

Az eddig főleg horrorban utazó Alexandre Aja (Magasfeszültség, A sziklák szeme, Szarvak) legújabb sci-fije csak egyszer nézhető darab, ez esetben viszont kiválóan elszórakoztatja nézőjét.

Liz (Mélanie Laurent) egy kriogenikus kapszulában ébred, de nem emlékszik sem személyazonosságára, sem arra, hogyan került oda. Az oxigén valamilyen hiba miatt vészesen fogy, a kapszula nem nyílik és a nő egyetlen kapcsolata a külvilággal MILO (Mathieu Amalric hangján szólal meg), a kabint felügyelő mesterséges intelligencia. Az Oxigénhez hasonló egy helyszínes, egyszereplős, klausztrofób filmek mindig csalnak picit: Liz is telefonhívásokat intéz és kutakodik homályos emlékfoszlányai között (amelyeket persze torzíthat az oxigénhiányból eredő tudatzavar).

A jó ritmusú, valóban feszült film titka, hogy nem kell sokat töprengeni a logikáján – a fordulatok hamar megfejthetők, a Lizt hátráltató és segítő tényezők pedig mellőznek minden következetességet. Aja ügyesen játszik a HAL nyomdokaiban járó MILO kettősségével, aki hol Liz gondozójaként, hol pedig potenciális gyilkosaként lép fel. Laurent pedig elég magabiztos színész ahhoz, hogy uralja a fojtogatóan szűk, fogódzó nélküli teret – már első levegővételével maga mellé állítja a nézőt.

A film akkor a leggyengébb, amikor „kitekint”: sem Liz múltja, sem a fináléban felfedett külvilág nem tartogat olyan izgalmakat, mint a csúcstechnológiás koporsó belseje. Az Oxigén nem hagy mély nyomot, de a cselekmény egyes részletei és az éltető levegő fogyatkozása kényelmetlenül felidézi pandémiás évünket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.