Visszhang: film

Oxigén 

Visszhang

Az eddig főleg horrorban utazó Alexandre Aja (Magasfeszültség, A sziklák szeme, Szarvak) legújabb sci-fije csak egyszer nézhető darab, ez esetben viszont kiválóan elszórakoztatja nézőjét.

Liz (Mélanie Laurent) egy kriogenikus kapszulában ébred, de nem emlékszik sem személyazonosságára, sem arra, hogyan került oda. Az oxigén valamilyen hiba miatt vészesen fogy, a kapszula nem nyílik és a nő egyetlen kapcsolata a külvilággal MILO (Mathieu Amalric hangján szólal meg), a kabint felügyelő mesterséges intelligencia. Az Oxigénhez hasonló egy helyszínes, egyszereplős, klausztrofób filmek mindig csalnak picit: Liz is telefonhívásokat intéz és kutakodik homályos emlékfoszlányai között (amelyeket persze torzíthat az oxigénhiányból eredő tudatzavar).

A jó ritmusú, valóban feszült film titka, hogy nem kell sokat töprengeni a logikáján – a fordulatok hamar megfejthetők, a Lizt hátráltató és segítő tényezők pedig mellőznek minden következetességet. Aja ügyesen játszik a HAL nyomdokaiban járó MILO kettősségével, aki hol Liz gondozójaként, hol pedig potenciális gyilkosaként lép fel. Laurent pedig elég magabiztos színész ahhoz, hogy uralja a fojtogatóan szűk, fogódzó nélküli teret – már első levegővételével maga mellé állítja a nézőt.

A film akkor a leggyengébb, amikor „kitekint”: sem Liz múltja, sem a fináléban felfedett külvilág nem tartogat olyan izgalmakat, mint a csúcstechnológiás koporsó belseje. Az Oxigén nem hagy mély nyomot, de a cselekmény egyes részletei és az éltető levegő fogyatkozása kényelmetlenül felidézi pandémiás évünket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.