Első albumuk 2006-os megjelenésekor az akkor már közel negyvenéves Glen Hansard a Frames frontembereként az ír rockszcéna veteránjának számított, a páros másik tagja, a cseh születésű Markéta Irglová pedig teljesen ismeretlen dalszerző volt, aki épphogy betöltötte a tizennyolcat. A debütáló anyag a megjelenésekor nem sok vizet zavart, de a következő évben a duó főszereplésével készült az Egyszer című film és annak Oscar-díjat érő betétdala (Falling Slowly) sztárstátusba röpítette a Swell Seasont. Hansard és Irglová a való életben is párt alkottak egy ideig, de második albumuk (Strict Joy, 2009) már a szakításukat dokumentálta. Az együttes nem húzta ezután sokáig, mindketten szólóban folytatták, így nem sokan számítottak rá, hogy az egykori pár másfél évtized szünet után a folytatás mellett dönt.
A Forward ugyanazt a mélyen érzelmes folkos-akusztikus világot viszi, mint a duó korai lemezei. Kicsit viszont olyan ez az anyag, mintha a két főhős az utcán összefutva egymás szavába vágva próbálná elmesélni, hogy kivel mi történt az utóbbi időben: túlságosan is elválnak Hansard rekedtes, néhol kiabálásba hajló énekével előadott vallomásai, illetve Irglová zongorára épülő, éteri hangulatú számai. A nyitó Factory Street Bells, a Tom Waits világát megidéző The Great Weight vagy a Stuck in Reverse nagyzenekaros könnytörölgetése viszont vannak annyira jó pillanatok, hogy ne váljon kínossá a találkozás, és másfél évtizednyi csend után ez nem is olyan rossz eredmény.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
