Egészen bátor lépés volt részéről, hogy egy meglehetősen intim blokkal indította a koncertet: az első három dalt egy szál zongorakísérettel adta elő, hogy aztán debütáló lemezének nyitószáma (Grow Old with Me) közben végre zenésztársai is megérkezzenek a színpadra. A melankolikus és a pörgősebb szerzemények váltakozására épülő műsor szinte minden fontosabb fejezetét megidézte a már most egészen gazdag életműnek, az estét pedig a kihagyhatatlan Another Love zárta. Érdekesség, hogy ez a több mint tízéves dal néhány éve új életre kelt az interneten: először a honvédő háborút vívó ukránok, majd az elnyomás ellen a hajuk levágásával tiltakozó iráni nők melletti kiállás szimbólumává vált. Noha Tom Odell vitathatatlanul tehetséges dalszerző, nem kifejezetten izgalmas jelenség. Remek dalokat ír, tisztességesen el is zongorázza ezeket, de nincs semmi olyan plusz a karakterében vagy előadásmódjában, ami felejthetetlenné tenné. A koncertre járó fiatalok ma már nem rock and roll hősöket akarnak látni, inkább a saját életük és a számukra fontos ügyek aláfestő zenéit szeretnék élőben meghallgatni (ilyen az Another Love is). Ezzel Tom Odell is tisztában van, így hát egymást érték az olyan gesztusok – rajongói levelek felolvasása, a rajongók által küldött családi fotók kivetítése –, amelyekkel azt hangsúlyozta, nem ő, hanem a közönség és a dalok személyes jelentésrétege a legfontosabb.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
