A Rémálom az Elm utcában vagy épp a Hang nélkül esetében mindehhez három részre volt szükség. De honnan ered a Végső állomás-filmeket fémjelző trükkös, bosszúálló halál? Ezt tudhatjuk meg a legújabb epizódból, tizennégy évvel azután, hogy lezárult a franchise…
Vagy legalábbis azt, hol kezdődött ez az egész láncolat, amely szerint, ha valaki egy álom/látomás révén betekintést nyer a Halál tervébe és meghiúsítja azt, akkor a jó öreg kaszás változatos módokon, de végül minden tervezett áldozatáért eljön. A Vérvonalak szerint minden a hatvanas években kezdődött egy kilátótoronnyal: ennek megnyitójára érkezik egy fiatal pár, ám a lány előre látja, hogy az össze fog omlani, így sikerül mindenkit megmentenie. Évtizedeket előreugorva megismerhetjük Stefanie-t, akit ennek a kilátóbalesetnek a szörnyű képei kínoznak – mint kiderül, saját felmenőjét látja borzalmas kínok között elpusztulni. Fel kell hát derítenie a generációk óta öröklődő trauma titkát, különben őt és rokonait is utoléri a végzet.
A Végső állomás-sorozat mindig a Halál titokzatosságából és szeszélyeiből csinált bazári horrorcirkuszt. A legújabb rész látványosabb, kiforrottabb és kreatívabb, mint az előző pár rész, az első két felvonás vészjósló eszeveszettségét pedig humorral pótolja. Mindez legalább annyira szórakoztató, mint amennyire értelmetlen.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
