Visszhang: lemez

The Horrors: Night Life

Visszhang

Amíg a 2000-es évek közepén induló gitárzenekarok többsége ellőtte a puskaporát az első egy-két lemezével, addig Faris Badwanék fokozatos javulást követően a harmadik albumukkal.

A 2011-es kiadású Skyinggal dobták a legnagyobbat. A három évvel későbbi Luminous is rendben volt, a 2017-ben kijött V már kevésbé, aztán következett egy igencsak hosszú szünet. 2021-ben két EP-vel jelentkeztek, majd kiszállt az együttes basszusgitárosa, Tom Furse, tavaly pedig követte őt Joe Spurgeon dobos. Utóbbi helyére érkezett Jordan Cook, előbbit pedig Amelia Kiddel pótolták, ami azzal járt, hogy felborult a sötét frizurák harmóniája a lineupban. Ha mindez nem elég, jelenleg Josh Hayward gitáros sem tagja a Horrorsnak (bár állítólag koncerteken még besegít), így a régi tagok közül már csak Badwan és Rhys Webb maradt.

A hét és fél év után érkező Night Life elektronikusabb lett az elődeihez képest – Webb szerint egy olyan lemezt készítettek, amely ugyan visszakanyarodik a Horrors korábbi világához, de mintha a jövőből szólna. Sajnos a hosszú kihagyás nem tett jót, az album erőtlenül indul, ráadásul a második trackként szereplő Silent Sisterben mintha a Nine Inch Nailst majmolná a zenekar. Szerencsére a színvonal emelkedik ezután a Silence That Remainsben, és az industrial/

glam hangzású Trial By Fire is korrekt. Túl sok javulás azért nincs, a többtételes Lotus Eater nem áll össze és nem tart semerre, a rockosabb More Than Life túl disszonáns, de azért a végén a posztpunkos/new wave-es LA Runaway-ben még egy kicsit összeszedik magukat. Talán legközelebb…

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.