Interjú

„A jövőben is lesz búcsúkoncertünk”

Márton Dániel, Paál László, Zsirai András – Ricsárdgír

Zene

A 2009 óta működő szentendrei zenekart eleinte a barátaik sem bírták végighallgatni, így az is előfordult, hogy üres teremben léptek fel. Pár éve azonban beindult a szekér, sőt a Mindenki boldog című számuknak köszönhetően a pártok is felfigyeltek rájuk. Márton Dániel gitáros-énekessel, Paál László billentyűssel és Zsirai András basszusgitárossal beszélgettünk.

Magyar Narancs: Noha muszájból a hobbipop- meg art-fart popzenekar címkét aggattátok magatokra, sokan mégis az egykori Bizottsághoz hasonlítanak titeket.

Zsirai András: Ez megtisztelő, de nem akarunk rájuk hasonlítani. Mi egyszerűen csak azt csináljuk, ami éppen összejön.

Márton Dániel: Igaz, hogy kezdetben sok feldolgozást játszottunk, Trabant és Európa Kiadó mellett Bizottságot is, de Paál Laci annyira nem volt képben, hogy azt hitte, ezek is a saját dalaink. Nem hibáztatjuk ezért, hiszen neki technós barátai vannak. Valójában csak tavaly tudta meg az igazságot, bár amióta a Bizottsághoz hasonlítanak bennünket, már nem játszunk tőlük feldolgozásokat.

MN: Mostanában néhány un­der­ground zenekar – veletek együtt – azt hangoztatja, hogy a tagok nem tudnak zenélni, nem próbálnak, és ki is mondják, hogy rossz az, amit csinálnak. Mire jó ez?

Márton Dániel: Valóban megy ez a vonal, divat lett ilyesmiket mondani, de ez csak duma; ha elmész ezeknek a zenekaroknak a koncertjére, akkor kiderül, hogy tudnak zenélni. Ellenben, ha minket látsz a színpadon, megtudod, hogy milyen, ha valaki pontatlan a doboknál, ha a basszusgitáros nem tudja, hogy mi történik, ha a Lacinak annyira remeg a keze, hogy a koncert felében egyáltalán nem is játszik. Ráadásul ott vagyok én, aki még az akkordokat sem tudja rendesen lefogni. Még szerencse, hogy annyira el tudom torzítani a gitáromat, hogy ez ne tűnjön fel. Szóval, mi tényleg nem vagyunk jó zenészek. Ez sokáig nem is okozott gondot, de aztán egyre inkább úgy éreztük, hogy ezt nem lehet tovább csinálni, mert nincs rendjén, hogy egyre több ember jön el megnézni minket, még fizetnek is, aztán cserébe kapnak egy borzalmas koncertet. Persze most sem vagyunk profik, továbbra is borzalmasak a koncertjeink, de legalább már végig tudjuk játszani azt, ami a lemezen van.

MN: Mikor talált rátok a közönség?

Paál László: Miután kijött az Éndalom című szám klipje. (2013-ban – a szerk.) Előtte csak haverok néztek meg minket, vagy azok sem. Nagyon kevesen jártak a koncertjeinkre. A zenekar indulása marha kínosan alakult, volt olyan fellépé­sünk, amire senki nem jött el, szégyelltem is magam, máskor a barátaim azt mondták, hogy nem bírnak bent maradni, mert szétmegy az agyuk. A koncertek után a bárpulthoz sem mertem odamenni.

Márton Dániel: Ezzel mind így voltunk, sokszor belázasodtam koncert előtt, annyira stresszeltem. Aztán elkezdtünk videókat feltölteni, minden koncertre igent mondunk, így nagyjából kéthetente léptünk fel Budapesten. De csak két éve volt először látványosabb tömegünk, amikor azt hazudtuk, hogy búcsúkoncertünk lesz, az emberek pedig elhitték, és telt házat csináltak. Úgyhogy a jövőben is lesz búcsúkoncertünk.

MN: A fesztiválokat leszámítva is vannak fellépéseitek a fővároson kívül?

Márton Dániel: Nem nagyon, de annyira nem bánjuk. Nagymaroson például azt mondták, ha visszamegyünk, akkor Andrist felkötik egy fára. De Budapesten is voltak érdekes reakciók. Egyszer feljött valaki a színpadra, és leöntött egy korsó sörrel, mert idegesítettem.

Zsirai András: Azt hittük, hogy a show része, csak Dani nem szólt előtte.

MN: Továbbra sem próbáltok rendszeresen, de van már mene­dzseretek. Miért van rá szükség?

Márton Dániel: A Ricsárdgír nem a zenétől Ricsárdgír, hanem attól, hogy mi történik a színpadon. Mivel továbbra is nehezen hisszük el, hogy valaki csak a zenénk miatt jön el, egyre inkább a színpadi fellépésekre helyezzük a hangsúlyt, ezért szükségünk van egy jó szervezőre is.

Paál László: Mi nem vagyunk azok. Már a lejutásnál nehézségekbe ütközünk, mivel egyikünknek sincs jogosítványa, a kevés vidéki fellépésre is vonattal mentünk.

Márton Dániel: Néha a szervezetlenség odáig fajult, hogy le kellett mondanunk koncertet, mert nem tudtunk lejutni.

MN: És amúgy hová akartok eljutni? Vannak céljaitok?

Márton Dániel: Konkrét céljaink nincsenek, mindennel próbálkozunk, ami jön. Most például countrydalokat írunk… Én még két jó évet látok ebben a zenekarban. Régebben el sem tudtuk képzelni, hogy ennyi ember jár majd a koncertjeinkre, hogy meghívnak minket az A38 hajóra, illetve főműsorsávban kapunk helyet a Bánkitó Fesztiválon. Tényleg csak azt akarjuk kipróbálni, hogy meddig lehet csinálni olyan dolgokat, amiket még mi is élvezünk, és talán másoknak sem annyira kellemetlen.

MN: A Palvinbarbi és az Ördögnóra című dalok után Orbán Viktorról is született egy számotok, a Mindenki boldog. Ennek a klipjében a fiatal miniszterelnöknek egyáltalán nem tetszik, amit idősebb önmaga csinál, ezért a végén bemos egyet neki. Ez hogy jutott az eszetekbe?

Márton Dániel: Az említett két szerelmes szám mellé szerettünk volna egy harmadikat is… Ez persze csak vicc volt. Igazság szerint nem is gondoltunk Orbánra a dal megírásánál, ő csak később jött a képbe, amikor Horváth Viktor megálmodta nekünk ezt a klipet.

MN: Elég hatásos lett, tele volt veletek a sajtó, még a kereskedelmi csatornák is forgattak rólatok.

Márton Dániel: Nem gondoltuk, hogy ekkorát fog menni, de szerencsére az sem történt, amitől féltünk, hogy fenyegetéseket kapunk, és pár jobboldali portálon kiteszik a telefonszámunkat. Talán azért nem estek annyira nekünk, mert sikerült az ország állapotáról alkotott véleményünket úgy megjeleníteni, hogy az ne legyen túlságosan bántó. Azt is mondhatnám, hogy egy aranyos klip lett. Arra gondoltunk, hogy érdekes lenne, ha egy olyan együttes, amit általában vicczenekarnak könyvelnek el, csinál egy komolyabb klipet. Olyat, ami nélkülöz mindenféle agressziót, nem szájbarágós, de mond valamit arról az egészről, amiben élünk. Azért a teljességhez hozzátartozik, hogy amikor a Mindenki boldog kijött, már a második komment az volt, hogy „rohadj meg te büdös zsidó”.

MN: A klip megjelenése előtt felléptetek az egyik tavaszi kormányellenes tüntetésen. Ezt hogy fogadták a rajongóitok?

Márton Dániel: Nem nehezteltek érte. Sokáig úgy voltunk vele, hogy egy olyan típusú zenekar, mint a Ricsárdgír, ne foglalkozzon politikával. De azt vettük észre, hogy egyre többet beszélgetünk a barátainkkal arról, hogy mi történik itthon. Sok ismerősünk elkeseredett, többen kimennek külföldre, és nem a jobb állásért, a több pénzért, hanem azért, mert nem bírják azt a légkört, ami ebben az országban uralkodik. Végül arra jutottunk, nincsen abban semmi rossz, ha elmondjuk a véleményünket. Minket amúgy sem érdekelnek a következmények, azt csináljuk, amit éppen szeretnénk, így például tavasszal fellépünk majd egy civilek által szervezett tüntetésen. Egyébként hívtak minket pártrendezvényekre is, de azokat nem vállaltuk.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.