Mahler még a bécsi Hofoper igazgatója volt, amikor egyik nap együtt ebédelt egy kritikussal. A történet szerint a kritikus nem átallott megjegyzéseket tenni arra, hogy Mahler túl nagyra tartja és túl sokszor tűzi műsorra Wagner operáit. Olyan ez, mint a foie gras, amit itt, a Café Imperialban felszolgálnak, példálózott, mire Mahler visszakérdezett, mire gondol. A kritikus erre kifejtette, hogy a libákat addig tömik, amíg májbetegek lesznek. Így lesz a foie gras nedvdús és finom. „Ön, amikor új produkcióra készül, betegre lelkesíti magát.” Mahlernek viszont tetszett a hasonlat, és amikor rossz kritikát kapott, azzal vigasztalta magát, hogy ami az ítészek szerint májbetegség, az csak a jó foie gras feltétele.
Egy-egy Mahler-szimfóniában tényleg hallani a zeneszerző végtelen lelkesedését és mániáját. Ilyen az V. szimfónia is, amely egy fordított sorsmotívummal kezdődik, amit egyesek a beethoveni hős halálaként értelmeznek. Talán nem függetlenül attól a csaknem végzetes esettől, ami 1901 februárjában történt vele. Brucknert vezényelt saját módosításokkal, amivel magára haragította a bruckernistákat, este pedig a Varázsfuvolát adták elő az operában. Az előadás után bélvérzés miatt ágynak esett, két és fél litert vesztett, aztán mihelyst jobban lett, saját maga küldött értesítést a sajtónak: „Gustav Mahler kis híján találkozott a végzettel, ami számtalan gaztette után kijárna neki.” Utána írta az V. szimfóniát, benne a szép Adagiettóval.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
