rés a présen

„Avantgárd hagyományok”

  • rés a présen
  • Artner Sisso
  • 2025. január 15.

Zene

Gryllus Samu zenész

rés a présen: Hogyan zártad a 2024-es évet?

Gryllus Samu: Nagyon sűrű volt, tele bemutatókkal és izgalmas munkákkal. Nagyon fontosak voltak Ajtony Csabával és a MIKAMO-val közös projektjeink, a munka a bécsi Chaos String Quartettel, vagy a nyáron a Stereo Akt és Tara Khozein Hanghalászat című utcaszínházi projektje. Nemrég jelent meg egykori tanárom, Anthony Braxton kompozícióiból a bécsi Studio Dan új lemeze, Braxton et al., amelyhez szöveget írtam. Jó volt újra vezényelni a Miskolci Szimfonikus Zenekart az 55 éves Kalákával közös, Hangol már a zenekar című műsorunkban. Tavaly debütált a Pándi Balázs Smooth Jazz Explosion, amelyben játszom, a több mint 15 éves W.H. Shakespeare formáció pedig folytatja a munkát. Munkahelyemen, a bécsi zeneakadémián elindítottunk egy új óratípust, ahol a diákok hetente választhatnak szabadon új stílusokat, amelyeket szeretnének megismerni. A múlt héten piano house-t és Korean folk-rockot játszottunk.

rap: Budapesten pedig elkezdődött az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál, amelynek az egyik alapítója vagy. Mi az idei koncepció?

GS: A fesztivál alapító kurátora vagyok Horváth Balázzsal együtt 12 éve, bár az utóbbi években kicsit háttérbe vonultam. Néhány éve csatlakozott hozzánk Dargay Marcell, de számos kurátora van az egyes programoknak is, amelyeket György-Dóczy Katalin fesztiváligazgató tart össze. A koncepció nem változott, célunk az idén is az, hogy átláthatóvá tegyük minden érdeklődőnek az évszázados múltra visszatekintő, avantgárd hagyományokon nyugvó újzene műfaját, megmutassuk annak élő és innovatív nemzetközi világát, kapcsolatait különféle társművészetekkel, múlttal és jövővel, korosztálytól és társadalmi pozíciótól függetlenül, mindenki számára, akit elérünk.

rap: Meddig tart a programsorozat?

GS: Január 11. és február 9. között sok budapesti helyszínen találkozhatunk a ’polychrome’ mottóval. Az Illés Márton zeneszerző által életre hívott program január 30-án lesz a Zene Házában, ahol a magyar Trio Dakoda a nyolc trombitásból álló kölni The Monochrome Projecttel lép fel. Programjaink többsége valamilyen vizuális elemeket is használó koncert, amely kapcsolódhat más művészeti ághoz, mint például a CentriFUGA csoport Átlátszó Zenei Kiállítása a Fugában 19-én. De a koncertek mellett családoknak szóló zenei foglalkozás is lesz Remes Zsófia vezetésével, az ISON-ban meg kiállítások, filmvetítések, beszélgetések lesznek. Az OMA galéria is a fesztivál keretein belül nyílik meg új helyszínen, de minden részlet megtalálható az Átlátszóhang.hu oldalon.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.