Interjú

„A legjobb meló a világon”

Ross Godfrey zenész

Zene

A jobb híján a triphop műfajába sorolt Morcheeba magyarországi népszerűsége töretlen. Az idén már jártak nálunk, és hamarosan ismét fellépnek. Az együttes zenei felelősével az új albumról beszélgettünk, de az 1996-os legrégebbi album, és még Iggy Pop is szóba került.

Magyar Narancs: Májusban jelent meg leg­újabb lemezetek, az Escape the Chaos. A címmel a mindennapi élet káoszára utaltatok?

Ross Godfrey: A modern élet eléggé leterheli az embert, 24/7-ben ömlenek ránk a hírek, a közösségi média tartalmai és rengeteg haszontalan mocsok. Nem hagynak békén a mobiltelefonjaink. Ezért döntöttünk úgy, hogy 45 percre kizökkentjük az embereket ebből a zűrzavarból. A zene, a könyvolvasás vagy a meditáció azon kevés dolgok közé tartoznak, amelyek megmaradtak számunkra a kaotikus életből való kizökkenéshez. Érdemes távol tartani magunktól a hülyeséget, és benne ragadni a jelenben.

MN: Vannak speciális módszereid arra, hogy elmenekülj a káosz elől?

RG: Imádok aludni, sokszor csak úgy elbóbiskolok. Szintén nagyon szeretek bluesosan gitározni, és végeláthatatlanul tudok improvi­zálni egy adott témára. Skye és én is szeretünk úszni (Skye Edwards az együttes énekese – a szerk.), és ha lehetőségünk adódik rá, akkor megmártózunk folyókban, tavakban, tengerekben.

MN: Az albumon Skye fia és férje is hallható…

RG: Ők egy ideje tagjai a koncertzenekarunknak: Jaega dobol, Steve basszusgitározik, én pedig szerettem volna megörökíteni az élő hangzásunk lüktetését a lemezen. Az előzményekről annyit, hogy két éve – miután felléptünk egy dublini fesztiválon – kibéreltem egy helyi stúdiót, és nekiálltunk jammelni. Végül fel is vettünk pár dalt, egyebek közt a Bleeding Outot és az Elephant Cloudsot. Amikor visszatértünk Londonba, kibéreltük egy ottani barátunk stúdióját, ott pedig a Hold It Downt rögzítettük, továbbá jó sok fúvós betétet. Általában a saját kis otthoni műhelyeinkben bütykölgetünk, de néha jó érzés bemenni egy igazi stúdióba, ahol profi hangmérnök dolgozik. Ott mindig röpködnek az ötletek és persze rengeteget nevetünk.

MN: A Peace of Me című dalban egy rapper, Oscar #World­peace működik közre. Vele hogyan ismerkedtetek meg?

RG: Hallottam őt a rádióban és megtetszett az orgánuma meg a szövege. Küldtem neki egy üzenetet, és mellékeltem hozzá egy zenei alapot. Nagyon örültünk, amikor felvettük az ő részét, mert eléggé laza srác; a stílusa kiválóan passzol az albumhoz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.