mi a kotta?

Szegény Eulália

  • mi a kotta
  • 2018. július 28.

Zene

„Ha a zenémnek valamelyes siker jutott osztályrészül, kötelességem elismerni, hogy ezért neki tartozom hálával. Bármekkora legyen is egy komponista tehetsége, legfeljebb középszerű muzsikára képes, ha a költő nem ébreszti föl benne azt a lelkesedést, amely nélkül minden művészet csupán erőtlenség és lankadtság.” Dicsőséges pályafutására visszatekintve Christoph Willibald Gluck méltatta ekképpen műfajújító reformoperáinak társalkotóját, Ranieri de’ Calzabigit, méghozzá nem is a librettista halála után kifejezve tisztelgő háláját, hiszen a költő majdnem egy évtizeddel túlélte az operatörténet legnevezetesebb lovagját. Kettejük első közös operai együttműködése az Orfeo ed Euridice 1762-es bécsi ősbemutatója volt (az 1761-es Don Juan-balett nyomában), és e remekmű most vasárnap az Armel Opera Festival programján kerül majd elibénk (Müpa, Fesztivál Színház, július 1., fél nyolc). Az északsvéd NorrlandsOperan társulat versenyprodukciója, Åsa Kalmér rendezésében, a legendás szerelmeseket „normákon kívül álló párkapcsolatban” fogja megmutatni, amint „modern mindennapjaink mitológiájában szembesülnek a szerelem elvárásaival és lehetőségeivel”.

Az Armel programja egyebekben is ezekre a napokra esik, habár lesz olyan előadásuk is, amelyért Bécsbe kell – és érdemes majd ellátogatnunk, mondjuk, a fesztivál által indított közönségbuszra feljutva. Például Vajda Gergely báboperájáért, Az óriáscsecsemőért, amely Déry Tibor (képünk épp vitorlázás közben mutatja) azonos című fiatalkori avantgárd színpadi őrületéből készült, a Kolibri Színház művészeinek részvételével (MuTh színház, Bécs, fél nyolc). „Berlin Németország fővárosa. Felső-Szilézia szénben és timföldben bővelkedik. Igen megtisztelne, uram, ha átnyújtaná… […] Igen megtisztelne, uram, ha átnyújtaná az asztalon heverő ginekológiai keresztrejtvényt.” Így beszél Déry darabjában a „szegény Eulália” tragikus szülését levezető orvos, közvetlenül a címszereplő világra jötte előtt és után, és hasonló meghökkentő pillanatokra és mondatokra alkalmasint a Vajda-opera közönsége is jó előre felkészülhet.

Mindazonáltal roboghatunk akár Szeged felé is, ha operára vágynánk, hiszen ott meg Verdi Rigolettójával indul a szabadtéri játékok idei sorozata a Dóm téren (június 29. és 30., kilenc óra). A karmester a hazai operadirigensek doyenje, a kiváló Pál Tamás lesz, a címszerepet a jeles barihunk, Kendi Ludovik fogja megformálni, míg a másik két főszerep Keszei Borinak és László Boldizsárnak jut majd Harangozó Gyula rendezésében. De persze vehetjük éppenséggel Vác felé is az irányt, immár nem az opera, hanem a barokk szakrális zene kedvéért, merthogy szombat este ott is elkezdődik majd valami: a nagy hagyományokra visszatekintő Régi Zenei Napok rendezvénysorozata. A váci Fehérek templomában Bach, Händel és Vivaldi művei mellett bizonyos Torelli és Kuhnau urak egyházzenéje is képviselve lesz: Vashegyi György és két együttese, az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus által, az énekes szólista szerepére pedig a nagyszerű Baráth Emőke vállalkozik majd (június 30., nyolc óra).

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.