mi a kotta?

Szegény Eulália

  • mi a kotta
  • 2018. július 28.

Zene

„Ha a zenémnek valamelyes siker jutott osztályrészül, kötelességem elismerni, hogy ezért neki tartozom hálával. Bármekkora legyen is egy komponista tehetsége, legfeljebb középszerű muzsikára képes, ha a költő nem ébreszti föl benne azt a lelkesedést, amely nélkül minden művészet csupán erőtlenség és lankadtság.” Dicsőséges pályafutására visszatekintve Christoph Willibald Gluck méltatta ekképpen műfajújító reformoperáinak társalkotóját, Ranieri de’ Calzabigit, méghozzá nem is a librettista halála után kifejezve tisztelgő háláját, hiszen a költő majdnem egy évtizeddel túlélte az operatörténet legnevezetesebb lovagját. Kettejük első közös operai együttműködése az Orfeo ed Euridice 1762-es bécsi ősbemutatója volt (az 1761-es Don Juan-balett nyomában), és e remekmű most vasárnap az Armel Opera Festival programján kerül majd elibénk (Müpa, Fesztivál Színház, július 1., fél nyolc). Az északsvéd NorrlandsOperan társulat versenyprodukciója, Åsa Kalmér rendezésében, a legendás szerelmeseket „normákon kívül álló párkapcsolatban” fogja megmutatni, amint „modern mindennapjaink mitológiájában szembesülnek a szerelem elvárásaival és lehetőségeivel”.

Az Armel programja egyebekben is ezekre a napokra esik, habár lesz olyan előadásuk is, amelyért Bécsbe kell – és érdemes majd ellátogatnunk, mondjuk, a fesztivál által indított közönségbuszra feljutva. Például Vajda Gergely báboperájáért, Az óriáscsecsemőért, amely Déry Tibor (képünk épp vitorlázás közben mutatja) azonos című fiatalkori avantgárd színpadi őrületéből készült, a Kolibri Színház művészeinek részvételével (MuTh színház, Bécs, fél nyolc). „Berlin Németország fővárosa. Felső-Szilézia szénben és timföldben bővelkedik. Igen megtisztelne, uram, ha átnyújtaná… […] Igen megtisztelne, uram, ha átnyújtaná az asztalon heverő ginekológiai keresztrejtvényt.” Így beszél Déry darabjában a „szegény Eulália” tragikus szülését levezető orvos, közvetlenül a címszereplő világra jötte előtt és után, és hasonló meghökkentő pillanatokra és mondatokra alkalmasint a Vajda-opera közönsége is jó előre felkészülhet.

Mindazonáltal roboghatunk akár Szeged felé is, ha operára vágynánk, hiszen ott meg Verdi Rigolettójával indul a szabadtéri játékok idei sorozata a Dóm téren (június 29. és 30., kilenc óra). A karmester a hazai operadirigensek doyenje, a kiváló Pál Tamás lesz, a címszerepet a jeles barihunk, Kendi Ludovik fogja megformálni, míg a másik két főszerep Keszei Borinak és László Boldizsárnak jut majd Harangozó Gyula rendezésében. De persze vehetjük éppenséggel Vác felé is az irányt, immár nem az opera, hanem a barokk szakrális zene kedvéért, merthogy szombat este ott is elkezdődik majd valami: a nagy hagyományokra visszatekintő Régi Zenei Napok rendezvénysorozata. A váci Fehérek templomában Bach, Händel és Vivaldi művei mellett bizonyos Torelli és Kuhnau urak egyházzenéje is képviselve lesz: Vashegyi György és két együttese, az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus által, az énekes szólista szerepére pedig a nagyszerű Baráth Emőke vállalkozik majd (június 30., nyolc óra).

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.