Maga az épület tulajdonképpen érdektelen, ami kifejezetten jó, ha mondjuk olyan mélységi alappontok, mint a Nemzeti Színház vagy a Lehel-csarnok gyomorforgató, handabandázó érdekességéhez viszonyítjuk. Kicsit másképpen fogalmazva az érdektelenség felfogható a Magyarországon nem csak építészeti téren hiányzó "radikális normalitás" (copyright by Szemerey Samu építész) lehetséges olvasataként is.
A legkevésbé sem érdektelen viszont, hogy megépülhetett ma Budapesten a reprezentációt enynyire visszafogottan értelmező objektum. Felszabadító érzés, hogy minden látható ambíciójával együtt mennyire nem akar tőlünk semmit ez a fölénk magasodó tömeg, sem elkápráztatni, sem szórakoztatni vagy bármi egyéb módon meggyőzni önmaga jelentőségéről.
Szenzációs elemek nélkül, magától értetődő természetességgel dől, lépcsőzik, kanyarodik az üvegburkolat, sűrűsödnek és vékonyodnak felfelé haladva az átlós tartórács rúdjai. Ebből a problémamentes alkatból mégis adódik egy határozott karakter, ami azonban nem akarja ránk erőszakolni magát. Sehol egy harsány, banálisan közérthető vagy lehengerlően divatoskodó építészeti szlogen, az épület szabatosan megfogalmazott, egyszerű mondanivalót közöl. Ellentétben például a beruházó ING koronájának másik budapesti ékkövével, a szikrázó, amorf, provinciális szuperlatívuszszal a Dózsa György úton, amely reménytelenül eltévedt a lenyűgözni akarás útvesztőjében.
Figyelemre méltó és örvendetes tény, hogy a Vörösmarty téri épület nagymértékben az építészet lényegét képező absztrakt nyelvezetre hagyatkozik, vagyis a rendelkezésére álló eszközöket (tér, tömeg, anyag, szerkezet) narratív, illetve didaktikus rásegítés nélkül alkalmazza. Megnyugtató alázattal tölti be az arra járók látómezejének (és tudatának) perifériáját, és ez felbecsülhetetlen értékű eredmény. A kifelé lépcsőző üvegburkolatban, a gömbölyded sarkokban és a tetszetős tartórácsban bujkáló enyhe formalizmus még bőven belül marad az elviselhetőség határán.
Már az előzetes látványtervekből is sejthető volt, és végül beigazolódott, hogy a Vörösmarty 1 különböző esztétikai minőségeket fog sikerrel egyesíteni: egyeneset az ívessel, átlátszót a tükrözővel, áttörtet a tömörrel, bumfordit a cizellálttal stb. Ez a látvány üdvös gazdagságát eredményezi, amiben elbolyonghat a tekintet. Ahhoz talán kevés, hogy a szemlélő gyönyörködni tudjon benne, de nem is redukálódik egyetlen meghatározó tulajdonságra, ami pedig általában gyorsan megunhatóvá és onnantól zsarnokivá teszi az ilyen behemótokat.
Végre egy üvegfal, ami nem a Duna Plaza (időközben leragasztott) vagy a géppisztolygolyó szaggatta ORFK-székház anyaszomorító acélos-kékes tükörpáncélját ismétli. Ezek csak annyit tudnak, hogy teljes erőből visszaverik a fényt, míg a Vörösmarty 1 homlokzata az üveg szerethetőbb tulajdonságaira alapozva vízfüggönyszerű hatást kelt.
*
Központi helyet foglal el az épületben egy nagyszabású elem, a dézsás fákkal dekorált, fedett átrium. A négyemeletnyi magas teret azonban nem sikerült megtölteni tartalommal, a lounge-vendégek aránytalanul nagy és eseménytelen üres volument kénytelenek beragyogni. Ami télen különösen hálátlan feladat, ugyanis ezen a szakaszon csak a homlokzat külső, légáteresztő rétege fut végig, így igencsak beszivárognak a csípős mínuszok.
Egészen a szerkezetkész állapotig emelkedő ívet rajzolt a testet öltő építészet, aztán a részletekkel mégsem állt össze a kép. Nem teljesen nyilvánvaló, miben is áll a disszonancia: biztosan hozzájárul a földszinti bejáratok definiálatlansága, az átrium koncepciótlan és erőtlen világítása, illetve az ide felvezető lépcsők kisszerűsége. Általában véve nagyon hiányoznak a homlokzat - finomságában is markáns - kialakításához mérhető részletmegoldások és anyagok. A beköltözött konfekcióüzletek például nem nagyon törték magukat, hogy a tereikbe szabadon behatoló pillantásokat méltó módon fogják fel. Mindenesetre a homlokzat üvegpikkelyei egyelőre koszosak, és ettől nehéz elvonatkoztatni. Vélhetőleg tisztára mossák őket, ha majd benépesülnek a felső szintek, ugyanígy jót tenne egy értékelhető homlokzatvilágítás is, aminek a hiányát eléggé megsínyli az épület éjszakai arca. Eldolgozatlanság benyomását kelti a váz rúdjainak keresztezése a járdaszint közelében, majd eltűnésük a burkolatban - mintha véget is érne itt a szerkezet, meg nem is. Ezek a csomópontok közel vannak a gyalogosnézőponthoz, így nagyobb súllyal esik latba a szerkezet távolabbról érzékelt tisztaságának ellentmondó esetlegességük.
Az alapján, amit kívülről és a nyilvánosság számára hozzáférhető tereiben látni belőle, talán nem túlzás azt állítani, hogy a Vörösmarty 1 tisztességes, elfogadható szintű megoldása a feladatnak - kijelöli azt a színvonalat, aminél nem szabad alább adni. Pillanatnyilag szakadár esztétikai tartomány a földszint északi szeglete, ahol a párizsi Eiffel-toronyból kiharapott, az adott kontextusban végképp teljesen értelmetlen belsőépítészeti idézetekkel sikerült arcul csapni az épület dicséretes eszköztelenségét. Ez igen súlyos merénylet, viszont könnyen segíthet rajta egy új bérlő, aki esetleg hisz benne, hogy a jó belsőépítészet előnyére válik egy vendéglátóhelynek még akkor is, ha félkarú rablók képezik az alkalmazotti állomány javát.
Háttér
Két éve, 2006 februárjában kezdték meg az építési munkálatokat a Vörösmarty 1 projekt helyszínén. Ingatlanfejlesztőként az ING Real Estate Development Hungary Kft. működött közre, a Fazakas György Építészirodát és az "építész konzulensként" feltüntetett Jean-Paul Viguier-t pályázat nélkül bízták meg a tervezéssel. Annak idején többen tiltakoztak az eljárás ellen, mindenesetre a párizsi iroda honlapján olvasható szöveg egy 2002-es pályázat megnyeréséhez köti a megbízást.
Eredetileg 2005 végére tervezték az átadást, de a kivitelezés már az elődépület bontása során késedelmet szenvedett, mert állítólag azbesztszigetelésre bukkantak a szerkezetben, amit speciális technológiával kell eltávolítani. Ezenkívül úgy tudni, hogy a Vigadó alapozásának menet közben napfényre került problémái a tervezettnél csak eggyel kevesebb parkolószint megépítését tették lehetővé.
A beruházás költségeit 80 millió euróra (húszmilliárd forint) teszik, ebből kb. 2000 m2 beépített alapterületen két kereskedelmi szint, háromemeletnyi, szintenként nagyjából 1600 m2 irodatér és két emeleten összesen nyolc lakás valósult meg. Az épület három pinceszinttel rendelkezik, ebből egy a kereskedelmi egységeket szolgálja ki, kettő mélygarázsként működik.Az irodák luxuskategóriát képviselnek, ami többek között azt is jelenti, hogy a megszokottnál lassabb ütemben találnak bérlőre.
