Egyszer jutottam el Dog Eat Dog-koncertre életemben, és elég jól szórakoztam, hangos volt, gyors és ismerős, mozogtam, ittam, ismerkedtem a helyzettel, aztán hazamentem, és kábé félóra múlva elfelejtettem az egészet, ami még nem igazán jelent semmit, hiszen a Pap Rita némelyik slágere teljesen beleette magát az agyamba, osztán mégis úgy fekália az egész, ahogy van.
A Dog Eat Dog legfrissebb lemeze, a Play Games egy jó lemez, ha 1976-ban jutok hozzá, valószínűleg behányok a gyönyörtől, felveszem a barátaimnak, és reggeltől estig hallgatom, azonban ´76 elmúlt, a barátaim megveszik, ami nekik kell, nekem pedig ugyancsak meglepő fordulattal kell beköszönni, hogy levegyenek a lábamról. A Dog Eat Dog most mégis tesz egy kétségbeesett kísérletet, hogy megszerettesse magát velem, és november 11-én (egy minden bizonnyal példamutatóan taknyos és szmogos hétfőn) a Petőfi Csarnokba látogat, hogy élőben is előadja nekem a fenti lemezanyagot, hátha így benyalom. Miért is ne, hiszen mi egyebet lehet csinálni novemberben, a Petőfi Csarnok különben is a kedvenc helyem: kényelmes és olcsó, ha szerencsém van, kifelé jövet még arcon is rántanak a hormonjanik.
A ´91-ben alakult New York-i hardcore-rap-punk-rock zenekar jelenleg a következő felállásban riogatja a világot: John Connor - ének, Dave Neabore - basszus, ének, Sean Kilkenny (nocsak) - gitár, Scott Mueller - szaxofon, szintetizátor, ének, Marc DeBacker - gitár, Brandon Finley - dob.
Jó étvágyat kívánok.
Para-Kovács Imre
