Ákos: A balközegnek az a baja velem, hogy túl autonóm vagyok

  • narancs.hu
  • 2018. június 21.

Zene

Kormányzati pénzekkel bélelt hősök egymás között.

A magyar popszakma megkerülhetetlen csillagával közölt interjút Schmidt Mária Figyelője, s hát mi más is lehetett volna beszélgetésük egyik fő témája, mint hogy „vajon miért nem szeretik őt a ballib oldalon?” A kérdés amolyan költőinek tűnhet, de Ákos végtére is költő, így csupa nagybetűvel, ezért a tőle megszokott természetes szerénységgel a következőket válaszolta:

„Nem hiszem, hogy ezzel sokat érdemes foglalkozni. Ez a törzsi mentalitás tőlem távol áll. Még nagyon keveset tudtam magamról, amikor a sajtójuk már nyomta a szokásos frázisokat: túl komolyan veszi magát, humortalan, a szövegei meg nem jelentenek semmit stb. (…) Ha nem kérdeznek a politikáról a nyilvánosság előtt, nekem sincs hiányérzetem, az biztos. De ha megkérdeznek, nem tojok be, nem adok elkent, homályos válaszokat, és főleg nem a szokásos liberális mantrákat kérődzöm fel.”

„A balközegnek az a baja velem, hogy túl autonóm vagyok és sokan figyelnek rám.”

Hogy pontosan mit is ért függetlensége alatt, az csak néhány sorral lejjebb derül ki, amikor azt mondja: „jómagam harminc éve dolgozom piaci körülmények között, sikerlemezekkel, rendszeresen telt házas arénakoncertekkel és fesztiválfellépésekkel a hátam mögött” – e kijelentések még a kérdezőt is annyira zavarba ejtik, hogy gyorsan korrigál is: „főszponzora van, azért így könnyebb”, de a zsíros állami támogatások valahogy elfelejtődtek.

Az interjú végén azért a szokásos aktuálpolitikai migránsozós panel még belefért.

Az Európát megszálló migránsok társadalma meglehetősen szakrális.

Efelől vannak kétségeim. Milyen szakralitás az, amely kilencéves lányokat feleségül ad? Milyen szentség az, amely ellenségszeretet helyett mészárlásra buzdít? Az ilyen és hasonló motívumok nyomán támadhat az az érzésünk, hogy Allah nem lehet azonos azzal, akit mi Istennek hívunk. Inkább olyasvalaki, aki Isten versenytársa szeretne lenni.

Mindenesetre  ahhoz elég erős, hogy Európa megdermedjen a félelemtől.

Az európai politikusok többségén számomra nem látszik dermedtség, inkább úgy tűnik, mintha a keblükre ölelnék ezt az ideológiát, meg az ideologikus tömeget.

És miért?

Nem tudom, talán azt hiszik, az ideérkezők később automatikusan a baloldali szavazótábort erősítik majd.

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.