Ákos: A balközegnek az a baja velem, hogy túl autonóm vagyok

  • narancs.hu
  • 2018. június 21.

Zene

Kormányzati pénzekkel bélelt hősök egymás között.

A magyar popszakma megkerülhetetlen csillagával közölt interjút Schmidt Mária Figyelője, s hát mi más is lehetett volna beszélgetésük egyik fő témája, mint hogy „vajon miért nem szeretik őt a ballib oldalon?” A kérdés amolyan költőinek tűnhet, de Ákos végtére is költő, így csupa nagybetűvel, ezért a tőle megszokott természetes szerénységgel a következőket válaszolta:

„Nem hiszem, hogy ezzel sokat érdemes foglalkozni. Ez a törzsi mentalitás tőlem távol áll. Még nagyon keveset tudtam magamról, amikor a sajtójuk már nyomta a szokásos frázisokat: túl komolyan veszi magát, humortalan, a szövegei meg nem jelentenek semmit stb. (…) Ha nem kérdeznek a politikáról a nyilvánosság előtt, nekem sincs hiányérzetem, az biztos. De ha megkérdeznek, nem tojok be, nem adok elkent, homályos válaszokat, és főleg nem a szokásos liberális mantrákat kérődzöm fel.”

„A balközegnek az a baja velem, hogy túl autonóm vagyok és sokan figyelnek rám.”

Hogy pontosan mit is ért függetlensége alatt, az csak néhány sorral lejjebb derül ki, amikor azt mondja: „jómagam harminc éve dolgozom piaci körülmények között, sikerlemezekkel, rendszeresen telt házas arénakoncertekkel és fesztiválfellépésekkel a hátam mögött” – e kijelentések még a kérdezőt is annyira zavarba ejtik, hogy gyorsan korrigál is: „főszponzora van, azért így könnyebb”, de a zsíros állami támogatások valahogy elfelejtődtek.

Az interjú végén azért a szokásos aktuálpolitikai migránsozós panel még belefért.

Az Európát megszálló migránsok társadalma meglehetősen szakrális.

Efelől vannak kétségeim. Milyen szakralitás az, amely kilencéves lányokat feleségül ad? Milyen szentség az, amely ellenségszeretet helyett mészárlásra buzdít? Az ilyen és hasonló motívumok nyomán támadhat az az érzésünk, hogy Allah nem lehet azonos azzal, akit mi Istennek hívunk. Inkább olyasvalaki, aki Isten versenytársa szeretne lenni.

Mindenesetre  ahhoz elég erős, hogy Európa megdermedjen a félelemtől.

Az európai politikusok többségén számomra nem látszik dermedtség, inkább úgy tűnik, mintha a keblükre ölelnék ezt az ideológiát, meg az ideologikus tömeget.

És miért?

Nem tudom, talán azt hiszik, az ideérkezők később automatikusan a baloldali szavazótábort erősítik majd.

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.