Lemez

Amber Smith: New

  • - minek -
  • 2017. július 29.

Zene

Poniklo Imre és időről időre változó összetételű zenekara két év után jelentkezett új nagylemezzel, 2001 óta ez már a hetedik. A beharangozók még arról szóltak, hogy ez lesz az eddigi legizgalmasabb albumuk, s az elektronika helyett újra a gitárokon lesz a hangsúly, ehhez képest a nyitószám, a Last Line egy epikus szintiorgiával indul…

Persze nem kell sokat várni, hogy a hamisítatlan „britcentrikus” gitárhangzás vegye át a hatalmat, és nem is mindig a szólógitár! A lemez egyik legizgalmasabban hajlított számában, a Straight To Videóban Oleg „Toof” Zubkov révén a basszus viszi a témát. (A verzéket pedig Szarvas Árpád énekli az EZ Basicből.)

Az angol nyelvű számok javát persze az ügyes kezű dalszerző/énekes/gitáros/billentyűs Poniklo Imre rakta össze. Az első angol beat­hullámtól a közelmúlt indie popjáig sok hatást összegereblyéző albumnak kétségtelenül van íve, és a dalszövegek „minisztorijai” is figyelemre méltók. Noha akadnak kevésbé erős momentumok is (például a kiváló basszusgitáros, és most dalszerzőként is jeleskedő Toof kevésbé karizmatikus énekes), de jóval több az olyan megoldás, amikor sikerült a megfelelő embert találni a feladatra. Például a Monkey visszafogott ízléssel prezentált funkrockja a vendégéneklő Jónás Vera erős és szenvedélyesen szép vokáljától kapja meg a megérdemelt többletet, miközben Bazsinka Mihály szaxofonszólója is a helyén van. Remek, ahogy a szintiwave-es beütésű No Truce átúszik az Ism végtelen gitárzengetős zajfalába, a lemezt záró, könnyű kézzel felvázolt szösszenetek (különösen a szélvészgyors, punkos Cape) is rendben vannak, ráadásul a végére beúszik némi David Bowie-t idéző, enyhén funkos lüktetés is (Someday), ami kellemes, lassan lecsengő mellékízzel jutalmazza a lemez lelkes befogadóját.

Szerzői kiadás, 2017

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.