Júniusban valóban olyan volt a koncertfelhozatal Budapesten, mint egy menő nagyvárosban: itt volt a Skinny Puppy, a Clutch, a Mastodon, a Gorillaz, a Rancid, a Green Day, az Anthrax, legutoljára pedig a Foo Fighters is. Dave Grohlék egyenesen a Glastonbury fesztiválról estek be. Volt mit bepótolniuk, utoljára az 1997-es Szigeten jártak errefelé.
A színpadon természetesen a frontember dominál, még a rettenetes rózsaszínre pingált dobszerkón is Grohl képe díszeleg – no de ez az ő projektje, a többiek csak epizódszereplők. Chris Shiflett (gitár) és Nate Mendel (basszus) szorgalmasan kiveszik a részüket a produkcióból, de alig lehet észrevenni őket, a 60 felé közelítő Pat Smear (gitár) pedig tejbetökszerű vigyorgásával és a vicces láblendítéseivel még mindig egy olyan fazon benyomását kelti, aki azért van színpadon, mert ezt nyerte egy vetélkedőn. Az énekesként sem utolsó dobos, Taylor Hawkins (egy potenciális Grohl-utód!) azért kilóg ebből társulatból, és fontos megemlíteni a zenekar „új” tagját, a korábban csak turnézenészként ügyködő Rami Jaffee-t. Őt a tavalyelőtti bécsi bulin úgy konferálta fel Grohl, hogy „billentyűzik, még ha nem is halljátok”. Most szerencsére hallható.
Az FF meglépi, amit kevesen mernek: legnagyobb slágerükkel, az Everlonggal kezdenek. Nyugodtan tehetik, a szettlista roskadozik a muníciótól: Monkey Wrench, Learn to Fly, The Pretender, My Hero, hogy csak párat említsünk az eljátszott sok-sok régi szám közül. A szeptemberben megjelenő új albumról, a Concrete and Goldról négy ízelítőt is kapunk, ezek közül a Sunday Rain bizonyul a legígéretesebbnek Hawkins énekével. A koncert a Best of Youval zárul, ráadás náluk soha nincs, de a majdnem telt házas Aréna közönsége így is elégedetten távozhat. Grohl pedig megígérte, legközelebb nem húsz év múlva térnek vissza.
Papp László Budapest Sportaréna, június 26.
