Lemez

Diana Krall: Turn Up The Quiet

Zene

„Isn’t it romantic?” De még mennyire! Diana Krall ott folytatja, ahol – a csúcson – abbahagyta pár évre. A történet egy másik aspektusból úgy hangzik, hogy a szalonjazz királynője eltért a bevált recept­től, és odahagyta eredeti műfaját, amelyhez Nat King Cole volt a minta, és amelyhez a rettenetes jazzisták garmadája (Claus Ogerman, Christian McBride, Russell Malone, Buck Clayton stb.) asszisztált. Különbejáratú véleményem szerint az alter-pop és country-rock nosztalgia Krall pályáján legalább részben a férjnek volt betudható, merthogy Elvis Costello az énekesnő feje után az ízlését is elcsavarta. Miközben helyes kis dolgokat csináltak együtt is, meg például McCartneyval, a díva nimbusza mégis kicsit megkopott ezalatt.

Most viszont újra az olyan szívtépő klasszikus slágerek oktávug­rá­­sai­ban gyönyörködünk, mint a Night and Day, bossa nova ütők fö­lött csilingelnek a billentyűk, a vonóskar lerakta bársonyszőnyegen lépdelünk. Krallék mégsem csak a régi receptet főzik meg újra. Minden számban van egy pici csavar, fintor, majdnem cikis túlzás, rózsaszín, lila vagy vérvörös színezés: népi hegedű és Marc Ribot gitárszóló az I’m Confessin’-ben, majdnem disszonáns pizzicato a Blue Skiesban. A szöveg tabu, ott nincs helye modernizálásnak, viszont nem csak a klasszikus örökzöldek korszakából válogat a lemez, ott van a mindig ellenállhatatlan Sway az Alan Broadbent (Charlie Haden egykori társa) által vezetett vonóskar előterében, vagy a No Moon at All dögös letétje. Egységesen visszafogottak a számok, a gyorsabbak is, a címhez méltóan, a személyes közelségre építő felfogásban. Krall füstös, szuperszexi hangja delejes, többet zongorázik, mint utóbbi lemezein, és minden zenekari hangszerelést maga készített. A maga műfajában – annak kommersz kötelmeitől eltekintve – tökéletes.

Verve–Universal, 2017

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.