Lemez

Angel Haze: Dirty Gold

  • Lang Ádám
  • 2014. február 23.

Zene

Az afroamerikai és indián felmenőkkel rendelkező Angel Haze 16 éves koráig egy vallási kommunában élt a családjával, elszeparálva a modern világtól. Így csak - miután anyját zaklatta az egyik lelkész, és ezért New Yorkba költöztek - 2007-ben találkozott először a popzenével. Olyan elánnal vetette bele magát a hirtelen megnyílt világba, hogy 2009-re már össze is rakott egy mixtape-et (a New Moont).

Ezzel és az ezt követő, a 90-es évek hiphopját és R&B-jét felfrissítő, indián motívumokat is felhasználó dalaival épp bele is esett az évtizedünkre kiteljesedő kilencvenesévek-reneszánszba. Eddigi leghíresebb száma egyébként egy fiatalkori sérelmek alapján aktualizált Eminem-dal, a Cleaning Out My Closet lett.

Miután a kiadója idén márciusra tolta volna a debütlemeze megjelenését, a feldühített rapper-énekesnő - hazavágva az anyagi siker lehetőségét - a művészi önérzetre hivatkozva gyorsan kitette a netre. Pedig hiába az öntudatosság és a számok közti félperces elmélkedések: a Coldplay producerével készített Dirty Gold vérbeli mainstream poplemez 3-5 széles körű terjesztést igénylő slágerbombával. Ezek mellett van ugyan néhány izgalmasabb pillanat, például az A Tribe Called Rednek az indián pow-wow tánczenét felhasználó alapjai, de inkább csak unalmas töltelékszámok sorakoznak hosszú, kivagyi rapverzékkel és átlagos refrénekkel. Angel Haze ezt most elszúrta: ezen a lemezen nemcsak az látszik, hogy a semmiből jött, hanem az is, hogy egyelőre nem találta meg a helyét. Elvitathatatlan tehetsége miatt azonban számolni kell vele a jövőben.

Universal, 2013

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.