Lemez

Angel Haze: Dirty Gold

  • Lang Ádám
  • 2014. február 23.

Zene

Az afroamerikai és indián felmenőkkel rendelkező Angel Haze 16 éves koráig egy vallási kommunában élt a családjával, elszeparálva a modern világtól. Így csak - miután anyját zaklatta az egyik lelkész, és ezért New Yorkba költöztek - 2007-ben találkozott először a popzenével. Olyan elánnal vetette bele magát a hirtelen megnyílt világba, hogy 2009-re már össze is rakott egy mixtape-et (a New Moont).

Ezzel és az ezt követő, a 90-es évek hiphopját és R&B-jét felfrissítő, indián motívumokat is felhasználó dalaival épp bele is esett az évtizedünkre kiteljesedő kilencvenesévek-reneszánszba. Eddigi leghíresebb száma egyébként egy fiatalkori sérelmek alapján aktualizált Eminem-dal, a Cleaning Out My Closet lett.

Miután a kiadója idén márciusra tolta volna a debütlemeze megjelenését, a feldühített rapper-énekesnő - hazavágva az anyagi siker lehetőségét - a művészi önérzetre hivatkozva gyorsan kitette a netre. Pedig hiába az öntudatosság és a számok közti félperces elmélkedések: a Coldplay producerével készített Dirty Gold vérbeli mainstream poplemez 3-5 széles körű terjesztést igénylő slágerbombával. Ezek mellett van ugyan néhány izgalmasabb pillanat, például az A Tribe Called Rednek az indián pow-wow tánczenét felhasználó alapjai, de inkább csak unalmas töltelékszámok sorakoznak hosszú, kivagyi rapverzékkel és átlagos refrénekkel. Angel Haze ezt most elszúrta: ezen a lemezen nemcsak az látszik, hogy a semmiből jött, hanem az is, hogy egyelőre nem találta meg a helyét. Elvitathatatlan tehetsége miatt azonban számolni kell vele a jövőben.

Universal, 2013

Figyelmébe ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.