Lemez

Angel Haze: Dirty Gold

  • Lang Ádám
  • 2014. február 23.

Zene

Az afroamerikai és indián felmenőkkel rendelkező Angel Haze 16 éves koráig egy vallási kommunában élt a családjával, elszeparálva a modern világtól. Így csak - miután anyját zaklatta az egyik lelkész, és ezért New Yorkba költöztek - 2007-ben találkozott először a popzenével. Olyan elánnal vetette bele magát a hirtelen megnyílt világba, hogy 2009-re már össze is rakott egy mixtape-et (a New Moont).

Ezzel és az ezt követő, a 90-es évek hiphopját és R&B-jét felfrissítő, indián motívumokat is felhasználó dalaival épp bele is esett az évtizedünkre kiteljesedő kilencvenesévek-reneszánszba. Eddigi leghíresebb száma egyébként egy fiatalkori sérelmek alapján aktualizált Eminem-dal, a Cleaning Out My Closet lett.

Miután a kiadója idén márciusra tolta volna a debütlemeze megjelenését, a feldühített rapper-énekesnő - hazavágva az anyagi siker lehetőségét - a művészi önérzetre hivatkozva gyorsan kitette a netre. Pedig hiába az öntudatosság és a számok közti félperces elmélkedések: a Coldplay producerével készített Dirty Gold vérbeli mainstream poplemez 3-5 széles körű terjesztést igénylő slágerbombával. Ezek mellett van ugyan néhány izgalmasabb pillanat, például az A Tribe Called Rednek az indián pow-wow tánczenét felhasználó alapjai, de inkább csak unalmas töltelékszámok sorakoznak hosszú, kivagyi rapverzékkel és átlagos refrénekkel. Angel Haze ezt most elszúrta: ezen a lemezen nemcsak az látszik, hogy a semmiből jött, hanem az is, hogy egyelőre nem találta meg a helyét. Elvitathatatlan tehetsége miatt azonban számolni kell vele a jövőben.

Universal, 2013

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.