Koncert

Jevgenyij Koroljov és a Concerto Budapest

  • - csont -
  • 2014. február 23.

Zene

Maga Beethoven követte el az ősbűnt, amikor beleegyezett, hogy kiadója leválassza az eredetileg a B-dúr vonósnégyes (op. 130) fináléjának írt tételt, és Nagy fúga címen (op. 133) publikálja. Ettől kezdve a darab önálló műként funkcionált, és szinte elkerülhetetlen lett, hogy vonószenekarra is átdolgozzák.

De a megdöbbentő tétel inkább monstrum lesz, ha a szólamokat meghatszorozzuk és még hozzácsapunk két nagybőgőt is. Keller András remekül elemezte a darabot, de a hátrányokat ő sem tudta előnnyé formálni.

Jevgenyij Koroljov nálunk korábban nem aratott olyan földcsuszamlásszerű sikert, mint honfitársa, Grigorij Szokolov. De lassan mégis áttört, olyannyira, hogy külön fellépést kellett beiktatni az eredetileg tervezett két koncert mellé. Mozart c-moll zongoraversenyét csodálatosan tiszta billentéssel, meseszerű költőiséggel, evidenciaként adta elő. Koroljov zongorázását talán Wittgenstein elvével lehetne lefesteni: minden, ami egyáltalán mondható, az világosan mondható. Az orosz pianista manírok nélkül, tisztán emberi jelenlétével és játékával ér el elemi erejű hatást. Különösen varázslatos volt (a fafúvósok ihletett együttműködésével) a második tétel egyszerű és mégis mély lírája.

A szünet után J. S. Bach d-moll zongoraversenye már nem hozott katarzist. Az első tételt túl gyorsnak éreztem, és bár a második csodálatos fényű monológja kárpótolt, a harmadik kicsit darálósnak, bár természetesen roppant virtuóznak hatott.

A záró szakaszt Beethoven sajnálatosan ritkán játszott IV. szimfóniája alkotta. Nem hálás mű, mivel nehéz eldönteni, mennyi benne a néha a groteszkségig menő humor és mennyi a nemes pátosz. Keller mindenesetre inkább szárazra vette a hangzást és formálást, az igen élénk tempók, a szélsőséges kontrasztok, a harsányságtól sem visszariadó előadásmód már a kései, teszem azt, a VIII. szimfónia ijesztően jókedvű mesterét állította elénk.

Zeneakadémia, január 19.

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.