Koncert

Jevgenyij Koroljov és a Concerto Budapest

  • - csont -
  • 2014. február 23.

Zene

Maga Beethoven követte el az ősbűnt, amikor beleegyezett, hogy kiadója leválassza az eredetileg a B-dúr vonósnégyes (op. 130) fináléjának írt tételt, és Nagy fúga címen (op. 133) publikálja. Ettől kezdve a darab önálló műként funkcionált, és szinte elkerülhetetlen lett, hogy vonószenekarra is átdolgozzák.

De a megdöbbentő tétel inkább monstrum lesz, ha a szólamokat meghatszorozzuk és még hozzácsapunk két nagybőgőt is. Keller András remekül elemezte a darabot, de a hátrányokat ő sem tudta előnnyé formálni.

Jevgenyij Koroljov nálunk korábban nem aratott olyan földcsuszamlásszerű sikert, mint honfitársa, Grigorij Szokolov. De lassan mégis áttört, olyannyira, hogy külön fellépést kellett beiktatni az eredetileg tervezett két koncert mellé. Mozart c-moll zongoraversenyét csodálatosan tiszta billentéssel, meseszerű költőiséggel, evidenciaként adta elő. Koroljov zongorázását talán Wittgenstein elvével lehetne lefesteni: minden, ami egyáltalán mondható, az világosan mondható. Az orosz pianista manírok nélkül, tisztán emberi jelenlétével és játékával ér el elemi erejű hatást. Különösen varázslatos volt (a fafúvósok ihletett együttműködésével) a második tétel egyszerű és mégis mély lírája.

A szünet után J. S. Bach d-moll zongoraversenye már nem hozott katarzist. Az első tételt túl gyorsnak éreztem, és bár a második csodálatos fényű monológja kárpótolt, a harmadik kicsit darálósnak, bár természetesen roppant virtuóznak hatott.

A záró szakaszt Beethoven sajnálatosan ritkán játszott IV. szimfóniája alkotta. Nem hálás mű, mivel nehéz eldönteni, mennyi benne a néha a groteszkségig menő humor és mennyi a nemes pátosz. Keller mindenesetre inkább szárazra vette a hangzást és formálást, az igen élénk tempók, a szélsőséges kontrasztok, a harsányságtól sem visszariadó előadásmód már a kései, teszem azt, a VIII. szimfónia ijesztően jókedvű mesterét állította elénk.

Zeneakadémia, január 19.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.