Autizmussal élő gyerekek javára fordítja a Liszt-díjjal járó pénzjutalmat a zongoraművész

  • narancs.hu
  • 2024. április 4.

Zene

A világszerte ismert Fejérvári Zoltán célja, hogy a hamarosan felnőtté váló, autizmussal élő gyermekeknek lakhatása legyen.

A nemzeti ünnep alkalmából Liszt-díjat kapott Fejérvári Zoltán zongoraművész. Ez az elismerés a legrangosabb kifejezetten klasszikus zenészeknek járó díj, amelynek pénzjutalma a törvény szerint az illetményalap harmincszorosának megfelelő összeg, szűkösen 1,16 millió forint.

„A leélt 37 évemben megélt tapasztalatok arra kondicionáltak, hogy a helyén kezeljem az elismeréseket. Ennek megfelelően meglehetősen visszafogottan fogadtam a hírt, hogy idén én is részesülök a megtiszteltetésben. Ám miután egyik kedves üzenetet kaptam a másik után barátoktól, zenésztársaktól, ismerősöktől, melyek őszinteségtartalmát egy pillanatra sem kérdőjelezhettem meg, már-már boldog lettem” – írja Fejérvári Zoltán a közösségi oldalán.

„A díjjal járó pénzjutalom ugyebár közpénz, és hogy a »köz« jellegét el ne veszítse, az összegét a Világom Alapítványnak ajánlom fel.

A Világom Alapítvány négy család »gyermeke«, köztük a miénk is, melynek célja, hogy hamarosan felnőtté váló, autizmussal élő gyermekeinknek támogatott lakhatást nyújtó lakóotthont hozzunk létre.”

A zongoraművész végül azt is hozzáteszi: „A felajánlással szeretném én is felhívni arra a figyelmet, hogy ma Magyarországon a civil szervezetek fáradhatatlan munkájának köszönhető, hogy a társadalmunk pillérei még úgy-ahogy állnak.”

Kedves Mindenki, aki követi ezt az oldalt! Pár szó a Liszt-díjról. A leélt 37 évemben megélt tapasztalatok arra...

Posted by Zoltán Fejérvári Pianist on Wednesday, April 3, 2024

Fejérvári Zoltánnal készült interjúnk 2018-as lapszámunkban olvasható.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.