Autizmussal élő gyerekek javára fordítja a Liszt-díjjal járó pénzjutalmat a zongoraművész

  • narancs.hu
  • 2024. április 4.

Zene

A világszerte ismert Fejérvári Zoltán célja, hogy a hamarosan felnőtté váló, autizmussal élő gyermekeknek lakhatása legyen.

A nemzeti ünnep alkalmából Liszt-díjat kapott Fejérvári Zoltán zongoraművész. Ez az elismerés a legrangosabb kifejezetten klasszikus zenészeknek járó díj, amelynek pénzjutalma a törvény szerint az illetményalap harmincszorosának megfelelő összeg, szűkösen 1,16 millió forint.

„A leélt 37 évemben megélt tapasztalatok arra kondicionáltak, hogy a helyén kezeljem az elismeréseket. Ennek megfelelően meglehetősen visszafogottan fogadtam a hírt, hogy idén én is részesülök a megtiszteltetésben. Ám miután egyik kedves üzenetet kaptam a másik után barátoktól, zenésztársaktól, ismerősöktől, melyek őszinteségtartalmát egy pillanatra sem kérdőjelezhettem meg, már-már boldog lettem” – írja Fejérvári Zoltán a közösségi oldalán.

„A díjjal járó pénzjutalom ugyebár közpénz, és hogy a »köz« jellegét el ne veszítse, az összegét a Világom Alapítványnak ajánlom fel.

A Világom Alapítvány négy család »gyermeke«, köztük a miénk is, melynek célja, hogy hamarosan felnőtté váló, autizmussal élő gyermekeinknek támogatott lakhatást nyújtó lakóotthont hozzunk létre.”

A zongoraművész végül azt is hozzáteszi: „A felajánlással szeretném én is felhívni arra a figyelmet, hogy ma Magyarországon a civil szervezetek fáradhatatlan munkájának köszönhető, hogy a társadalmunk pillérei még úgy-ahogy állnak.”

Kedves Mindenki, aki követi ezt az oldalt! Pár szó a Liszt-díjról. A leélt 37 évemben megélt tapasztalatok arra...

Posted by Zoltán Fejérvári Pianist on Wednesday, April 3, 2024

Fejérvári Zoltánnal készült interjúnk 2018-as lapszámunkban olvasható.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.