Magyar Narancs: Körülbelül fél éve terjedt el a közösségi médiában, és sokan hitetlenkedve fogadták, hogy korábbi zenekaroddal, a Spacemen 3-vel már jártál Budapesten. A Fekete Lyukban léptetek fel, közvetlenül a rendszerváltás előtt, 1989-ben. Akkor ez volt az egyetlen koncertetek a szakadófélben lévő vasfüggöny mögött?
Jason Pierce: Igen. Átmentünk Kelet-Németországba is, de csak látogatóba, ott nem zenéltünk. Amúgy kicsit furcsállom, hogy feledésbe merült a budapesti koncertünk, és hogy ekkora meglepetést okozott nemrég az infó. Akkor ugyanis sokan eljöttek, emlékeim szerint tele volt a klub. Annak a turnénknak az volt az egyik fénypontja. Nagyon tetszett a helyszín, és elképesztően furcsa, excentrikus emberekkel találkoztunk.
MN: Egy interjúdban elmondtad, ’89-ben meglepve tapasztaltad, hogy az emberek milyen komolyan foglalkoznak a politikával. Ha most visszajössz, ne lepődj meg, még mindig ez a helyzet.
JP: A budapesti látogatás során valahogy elvetődtünk egy lány lakására a koncert után, és ott csomóan a politikáról beszéltek. A briteket is érdekelte akkoriban a politika, de mi még nagyon fiatalok voltunk, és nem volt számunkra központi téma. Voltak elképzeléseim, hogy milyen lehet az élet a vasfüggöny mögött, milyen lehet Magyarország, de inkább nagyon kellemes meglepetés volt számomra. Izgalmas, vad, változásban lévő helynek tűnt.
MN: Amikor 2018-ban megjelentetted az And Nothing Hurt című Spiritualized-albumot, azt nyilatkoztad, hogy valószínűleg ez volt az utolsó nagylemezed. Aztán mégsem így történt: 2022-ben megjelent az Everything Was Beautiful. Miért gondoltad meg magad?
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
