Interjú

„Örök emlék az a koncert”

Jason Pierce énekes-dalszerző

Zene

Még csak egy-két órája volt ébren a Spiritualized frontembere, amikor délután ötkor felvette nekünk a telefont. Kissé álmosan, de azért készségesen mesélt többek között az együttes közelgő koncertjéről, a gyógyszerdobozos borítókról, újrakiadásokról és a Spacemen 3 legendás fellépéséről a Fekete Lyukban.

Magyar Narancs: Körülbelül fél éve terjedt el a közösségi médiában, és sokan hitetlenkedve fogadták, hogy korábbi zenekaroddal, a Spacemen 3-vel már jártál Budapesten. A Fekete Lyukban léptetek fel, közvetlenül a rendszerváltás előtt, 1989-ben. Akkor ez volt az egyetlen koncertetek a szakadófélben lévő vasfüggöny mögött?

Jason Pierce: Igen. Átmentünk Kelet-Németországba is, de csak látogatóba, ott nem zenéltünk. Amúgy kicsit furcsállom, hogy feledésbe merült a budapesti koncertünk, és hogy ekkora meglepetést okozott nemrég az infó. Akkor ugyanis sokan eljöttek, emlékeim szerint tele volt a klub. Annak a turnénknak az volt az egyik fénypontja. Nagyon tetszett a helyszín, és elképesztően furcsa, excentrikus emberekkel találkoztunk.

MN: Egy interjúdban elmondtad, ’89-ben meglepve tapasztaltad, hogy az emberek milyen komolyan foglalkoznak a politikával. Ha most visszajössz, ne lepődj meg, még mindig ez a helyzet.

JP: A budapesti látogatás során valahogy elvetődtünk egy lány lakására a koncert után, és ott csomóan a politikáról beszéltek. A briteket is érdekelte akkoriban a politika, de mi még nagyon fiatalok voltunk, és nem volt számunkra központi téma. Voltak elképzeléseim, hogy milyen lehet az élet a vasfüggöny mögött, milyen lehet Magyarország, de inkább nagyon kellemes meglepetés volt számomra. Izgalmas, vad, változásban lévő helynek tűnt.

MN: Amikor 2018-ban megjelentetted az And Nothing Hurt című Spiritualized-albumot, azt nyilatkoztad, hogy valószínűleg ez volt az utolsó nagylemezed. Aztán mégsem így történt: 2022-ben megjelent az Everything Was Beautiful. Miért gondoltad meg magad?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.