Interjú

„Örök emlék az a koncert”

Jason Pierce énekes-dalszerző

Zene

Még csak egy-két órája volt ébren a Spiritualized frontembere, amikor délután ötkor felvette nekünk a telefont. Kissé álmosan, de azért készségesen mesélt többek között az együttes közelgő koncertjéről, a gyógyszerdobozos borítókról, újrakiadásokról és a Spacemen 3 legendás fellépéséről a Fekete Lyukban.

Magyar Narancs: Körülbelül fél éve terjedt el a közösségi médiában, és sokan hitetlenkedve fogadták, hogy korábbi zenekaroddal, a Spacemen 3-vel már jártál Budapesten. A Fekete Lyukban léptetek fel, közvetlenül a rendszerváltás előtt, 1989-ben. Akkor ez volt az egyetlen koncertetek a szakadófélben lévő vasfüggöny mögött?

Jason Pierce: Igen. Átmentünk Kelet-Németországba is, de csak látogatóba, ott nem zenéltünk. Amúgy kicsit furcsállom, hogy feledésbe merült a budapesti koncertünk, és hogy ekkora meglepetést okozott nemrég az infó. Akkor ugyanis sokan eljöttek, emlékeim szerint tele volt a klub. Annak a turnénknak az volt az egyik fénypontja. Nagyon tetszett a helyszín, és elképesztően furcsa, excentrikus emberekkel találkoztunk.

MN: Egy interjúdban elmondtad, ’89-ben meglepve tapasztaltad, hogy az emberek milyen komolyan foglalkoznak a politikával. Ha most visszajössz, ne lepődj meg, még mindig ez a helyzet.

JP: A budapesti látogatás során valahogy elvetődtünk egy lány lakására a koncert után, és ott csomóan a politikáról beszéltek. A briteket is érdekelte akkoriban a politika, de mi még nagyon fiatalok voltunk, és nem volt számunkra központi téma. Voltak elképzeléseim, hogy milyen lehet az élet a vasfüggöny mögött, milyen lehet Magyarország, de inkább nagyon kellemes meglepetés volt számomra. Izgalmas, vad, változásban lévő helynek tűnt.

MN: Amikor 2018-ban megjelentetted az And Nothing Hurt című Spiritualized-albumot, azt nyilatkoztad, hogy valószínűleg ez volt az utolsó nagylemezed. Aztán mégsem így történt: 2022-ben megjelent az Everything Was Beautiful. Miért gondoltad meg magad?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is. Munkássága középpontjában a normák, a hatalmi technológiák, a queer identitás, valamint a magánélet és az intimitás politikájának kérdései állnak.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Megbillenve

Eddig csak a fideszes médiagépezet és a kormányzati, állami propaganda folytatott lélektani hadviselést (is) Magyar Péter ellen, ám jó ideje működik ez már visszafele is – úgy tűnik, nem is hatástalanul.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.