Kit érdekel a tó hűs vize, a magyar alterpop színe-java, vagy az órás sorban állás után kézhez kapott palacsinta, ha kitartó munkával mintegy húsz képzőművészeti munkát is meg lehet tekinteni a Bánkitó Fesztiválon? Művészeti projektekbe ölni az energiát egy fesztiválon – ez olyan nemes vállalkozás, amiben csak egy elhivatott kurátor (Don Tamás) bízhat, a kínálatot látva azonban reméljük, hogy minél több fesztiválozó ütközött bele valamelyik installációba.
A korrupció témájára felfűzött munkák között pompás vicceket és elgondolkodtató, társadalomkritikus koncepteket is találtunk. A Bánk bánja egyszerre volt mindkettő: Fehér Zsanett és Nagy Krisztina kölcsönvették az EU-s beruházásokról hírt adó táblák arculatát, hogy milliárdos fejlesztéseket hazudjanak a Bánki-tó köré. Ezzel állítólag nem egy helybélit sikerült tűzbe hozni és felháborítani. A meghívott és pályázaton jelentkezett művészek közül egyaránt többen eljátszottak a gondolattal, hogy ők hogyan engednének a korrupció csábításának. A kurátor és haverja például elitták a projektpénzt és kiakasztották a számlát, a Teleport Galéria munkatársai pedig VIP-konténert barkácsoltak, ahová nem juthatott be akárki. Volt is némi sorban állás esténként az ál-VIP előtt – úgy tűnik, pár sör mindenkiből kihozza a Tiborcz Istvánt.
Akinek kedve volt, társasjátékozhatott a TASZ-szal vagy a tó közepén egy ladikban megcsodálhatta a Suzuki Swiftekből épített hordszéket, esetleg bérelhetett kiállítási időt és teret a Labor Galériában. A fiatal művészek kreatívnak és jókedvűnek mutatkoztak, de a szegénységgel, a perspektívák hiányával is számoltak. A Bánkitó hipszter-rezervátuma is érzékenyen reagált a témára: KissPál Szabolcs Őrizetlen pénz című, az 56-os közadakozásra reflektáló munkájából egyik éjjel csak kilopták az odahelyezett kisebb címleteket.
Bánkitó Fesztivál, július 12–16.
