Ernest Greene még az előző évtized végén lett a szintiwave, hiphop és dreampop előzményeket ötvöző chillwave színtér meghatározó alkotója. Két remek albuma után (Within and Without, 2011; Paracosm, 2013) hosszú alkotómunka előzte meg a harmadikat, amelyen Greene szerint a bónusz DVD-n élvezhető vizuális tartalom egyenértékű a zenékkel, de mi most mégis csak az utóbbival foglalkozunk.
A friss zeneanyag első fele szépen mintázgatott hiphop alapokon úszik, de már itt is tobzódhatunk a chillwave-korszak legszebb hagyományait őrző, szétkent melódiákban és Greene álmodozó tónusú hangjában. Először talán a Hard To Say Goodbye lazán felskiccelt, szinte már a kilencvenes évek dance/ house slágereit idéző 4/4-es lüktetése lepi meg a befogadót, noha Greene szerzeményeit e léha világtól elválasztja az alkotói minimalizmus. Hiába topognánk percekig, kíméletlenül lekeveri az összes ötletét, ha egyszer rájuk unt, ebből pedig a számok példásan takarékos vágása, szerkesztése következik. Még akkor is, ha némely műdarab (élesen elütve a korábbi gyakorlattól) csak afféle könnyed ujjgyakorlatnak, ötlettöredéknek tűnik, amelyekből Greene lusta volt bármi továbbit kihozni. A Get Losttal még beköszön a diszkógömbbel kirakott, de alapvetően mindig melankolikus-nosztalgikus hangulat, majd a régi Washed Out-tónust felmelegítő búcsúszám (Million Miles Away) megmutatja a kiutat: vissza a bágyadtan bársonyos alkonyati fényekben fürdő zenei kezdetekhez.
Stones Throw, 2017
alá
