„Mivel soha nem volt részem az igazi szerelmi boldogságban, olyan emlékművet akarok állítani az álmok e legszebbikének, melyben a szerelem megfelelően van kifejezve az elejétől a végéig.” Ezekkel a búsan nagyralátó szavakkal magyarázta, illetve előlegezte meg zseniális barátjának és majdani apósának, Liszt Ferencnek a Trisztán és Izolda szerzői motivációját Richard Wagner 1854-ben, még jóval a nagy mű megalkotása előtt. Ez a szándék azután pár évvel később olyannyira a megvalósulás útjára lépett, hogy az még magát Wagnert is meglepte, sőt megijesztette, hiszen ahogy azt ekkori múzsájának, Mathilde Wesendonckné őnagyságának megírta: „Félek, hogy betiltják az operámat… Csak a középszerű előadás menthet meg. A tökéletes előadásokba belebolondulnának az emberek.” A belebolondulók, vagy legalábbis a Trisztánba életfogytig belebódulók közé Friedrich Nietzschét is bízvást odaszámíthatjuk, hiszen ő még Wagnerrel meghasonultában is ilyesformán értékelte a végül 1865-ben, Münchenben ősbemutatott zenedrámát: „De még egy oly veszedelmesen elbűvölő, borzongató, mégis édes végtelenséget árasztó művet, mint a Trisztán, mindmáig nem találtam – a művészetek bármely területén kutatok is utána. Ha fölzendül a Trisztán, Leonardo da Vinci minden idegensége elveszíti varázsát. Ez a mű a non plus ultra Wagner művészetében… Szegényes a világ annak, aki soha nem volt elég beteg e »pokolbeli kéjhez«: a misztikus kifejezés itt helyénvaló, mi több, elkerülhetetlen.”
A Trisztán és Izolda most a Budapesti Wagner-napok idei sorozatát nyitja majd, remélhetőleg bolondulni valóan tökéletes előadásban (Nemzeti Hangversenyterem, június 7., négy óra). A két emblematikus Wagner-címszerepben Peter Seiffert és Anja Kampe énekszavát hallhatjuk majd, de Marke királyként még Matti Salminen is itt lesz Cesare Lievi új rendezésében, vezényelni pedig a nagyszerű eseménysorozat nemtője, Fischer Ádám fog. Másnap, pénteken azután már A bolygó hollandi vár reánk ugyanitt: Kovalik Balázs 2015-ből ismerős rendezésében, és ezúttal a jeles német karmester, Michael Boder dirigálása mellett (Nemzeti Hangversenyterem, június 8., hat óra).
De mielőtt még fölibénk tornyosulnának Wagner zenedráma-kolosszusai, a megelőző hétvégét a barokk zene karcsúbb alkotásainak szentelhetjük. A Budapesti Fesztiválzenekar két koncertjén ugyanis a 76 esztendős spanyol régizene-félisten, a sálas Jordi Savall (képünkön) vendégeskedik majd a XVII. század legvégéről és a XVIII. század derekáról származó remekműveket sorra elmuzsikálva: Johann Sebastian Bachtól Georg Muffatig (Zeneakadémia, június 2. és 3., fél négy).
Kedden pedig az Erkel Színházban Richard Wagner utáni egyfelvonásos operák ígérkeznek (június 5., hét óra). A Kékszakállú 100 minifesztivál ezen estéjén Bartók Béla művének párdarabja Vajda Gergely és librettistája, Almási-Tóth András frivol humorú kortárs operája, a Barbie Blue lesz: koncertszerű formában, Kálnay Zsófia és Molnár Levente előadásában és a zeneszerző-karmester vezényletével megszólaltatva.
