Interjú

„Mindenki nagyon örült”

Czitrom Ádám, Darvas Benedek zenészek
szerző
Legát Tibor
publikálva
2018/22. (05. 31.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Quimby, Csókolom, Balaton, Hiperkarma, Specko Jedno… Ismert underground zenekarok kitalált dalai szerepelnek azon a lemezen, amelyet a számos zenekarból, illetve színházi és filmes produkcióból is ismert muzsikusok készítettek.

Magyar Narancs: „Ez egy zenei karikatúra-album, amely az elmúlt 30 év ikonikus magyar underground zenekarait és előadóit idézi meg” – írjátok a Láttalak, hallottalak, elkövetlek című album beharangozójában, csakhogy egy karikatúrán eltúlzottak a vonások. A lemezen szereplő számok nagy részét viszont egy az egyben eljátszhatná az adott zenekar, a közönség észre sem venné.

Czitrom Ádám: Azért nem mentünk rá nagyon a karikírozásra, mert magunkat is bele akartuk tenni; a saját hangunkat és zenei világunkat.

Darvas Benedek: Arra jutottunk, hogy ne attól legyen vicces, hogy viccelődünk benne, hanem attól, hogy megmutatunk bizonyos fordulatokat, modorosságokat, de egyúttal a saját képünkre is formáljunk a dalokat.

MN: Zeneileg képzettebbek vagytok, mint a megidézettek többsége. Ez megkönnyítette a dolgotokat?

Czitrom Ádám: Amikor megvizsgáltunk egy-egy zenekart, egyből tudtunk rá valamilyen zenei nyelven reflektálni, és elő tudtunk állítani olyan hangzásokat, akkordokat meg dallamokat, amelyek szerintünk jellemzőek a zenekarra. A képzettség úgy segített, mint egy orvosnak, amikor diagnosztizál. Megfelelő szaktudás nélkül képtelen lenne rá. Ennek ellenére nem állítom, hogy a dalok megírása nem jelentett kihívást.

Darvas Benedek: Ezt ne úgy értsd, mintha egy tudományos elemzést végeztünk volna az adott zenekar munkásságát illetően.

Czitrom Ádám: Már csak azért sem, mert nagyon sok személyes élmény fűződik e zenekarokhoz, s ezek függetlenek attól, hogy mi is zenészek vagyunk. Bencével rengeteg koncerten voltunk együtt – ő ismertetett meg egy csomó zenekarral –, vagyis olyan tapasztala­taink voltak, amelyeknek nem feltétlenül zenei vagy esztétikai relevanciájuk van, inkább közösségi élménynek mondanám.

Darvas Benedek: Ha csak a zenét néztük volna, nem nagyon történne semmi, mert az önmagában kevés, hogy megpróbáljuk jól leutánozni a hangzásokat. A humor csak a szöveggel együtt jelenik meg, és ez már sokkal nagyobb kihívás volt. Az egész vállalkozással kapcsolatban az volt legnagyobb kérdés, hogy tudunk-e vállalható szövegeket írni, megütni azt a szintet itt is, mint a zenében.

MN: De miért kezdtetek bele?

Darvas Benedek: Régi vágyam volt egy ilyen válogatás, mondhatnám azt is, hogy gyerekkori dolog, mert 10 évesen Szikora Robi Így jácctok ti című lemeze volt az egyik kedvencem – ezen is stílusgyakorlatok voltak a nyolcvanas évek népszerű zenekarairól. Az utánzás már akkor foglalkoztatott, és ez később sem múlt el, már huszonévesen is gondolkodtam egy ilyen lemezen (Darvas Benedek 42 éves – L. T.), csináltam is ezt-azt, de a döntő az volt, amikor tíz évvel ezelőtt megismerkedtem Ádámmal.

Czitrom Ádám: Eleinte a magunk szórakoztatására összehoztunk egy-egy jellegzetes frázist, közösen írtunk szövegeket…

MN: Ezek szerint tíz évig dolgoztatok rajta?

Darvas Benedek: Voltak lelkesebb és lustább szakaszok. Felskicceltünk néhány számot, utána sokáig nem történt semmi. De aztán volt egy nagy elhatározás, hogy akkor megcsináljuk a lemezt, és akkor két hét alatt megírtuk az összes szöveget. Ehhez nyilván kellett a tíz év, kellett, hogy megismerjük egymás humorát, gondolkodásmódját.

MN: Mindent együtt csináltatok?

Czitrom Ádám: A szövegek 70–80 százalékát olyannyira négykezesben írtuk, hogy már meg sem tudnánk mondani, hogy melyikünk mit írt. Persze volt olyan, hogy valamelyikünk hozott egy jó refrént vagy egy dalkezdeményt, aztán együtt raktuk köré a többi részt, hogy teljes szám legyen belőle.

Darvas Benedek: Egy kivétel van: a Kispál-számot még Gazda Bencével írtuk 15 évvel ezelőtt, erről készült is egy demó.

MN: Miért éppen ezt a 14 előadót választottátok?

Czitrom Ádám: Őket szeretjük. Nem akartunk olyant, ami távol áll az ízlésünktől.

Darvas Benedek: Elsősorban jól akartuk érezni magunkat az alkotómunka során, ehhez meg az kellett, hogy a kedvenceinket válasszuk. De az sem volt mellékes, hogy kihívás legyen a hangjukon megszólalni.

MN: Volt olyan előadó, akibe beletört a bicskátok?

Czitrom Ádám: Előfordult, hogy eljutottunk egy dalban egy-egy strófáig, refrénig, de nem tartottuk elég jónak, talán mert az adott stílus nem engedett minket elég közel magához, és nem tudtunk azonosulni vele.

Darvas Benedek: Például felírtuk a Tudósokat, a VHK-t, elkezdtünk egy Tankcsapdát, egy Love Bandet… De végül kialakult az a 14 szám, ami jól meg is találta a helyét a lemezen.

MN: Mindent ti játszottatok fel és énekeltetek el?

Darvas Benedek: Nagyrészt igen. Ádám Rita négy számban énekel: ő volt Kokó a Bizottságból, Bárdos Deák Ági a Kontroll Csoportból, Majorosi Marianna a Csík Zenekarból és Kepes Juli az I Love You-ból. Pelva Gábor hegedült, Póta György bőgőzött a Csík Zenekar megszólaltatásakor, és Gazda Bence gitározását is átemeltem a régi demófelvételről.

MN: Mindketten énekeltek?

Czitrom Ádám: Én csak egy-két számban. Bence a fő énekes. Rutkai Borit, Méhes Mariettát és Ujj Zsuzsit is ő szólaltatja meg.

MN: Bence, te játszottál az Európa Kiadóban. Nem vette ki magát hülyén, hogy Európa Kiadó-szám is van a lemezen?

Darvas Benedek: Menyhárt Jenőnek előre szóltam, ő onnantól kezdve folyamatosan nyaggatott, hogy mutassam már meg. Legfeljebb nekem vette ki magát hülyén, mert azt hittem, akadályozni fog, hogy itt van a fejemben a negyvenszámos repertoár. Úgy éreztem, Kamondy Imihez hasonlítok, aki egészen addig tudott fantasztikusan énekelni halandzsa-
angolul, amíg el nem kezdett angolul tanulni. Ráadásul amikor elkezdtük írni a számokat, még benne voltam az Európa Kiadóban.

MN: És hogy tetszett a dal Menyhárt Jenőéknek?

Darvas Benedek: Mindenki nagyon örült.

Czitrom Ádám: Egy kisfilmet forgattunk is a reakcióikról. Érdekes élmény volt látni, hogy ezeket a számokat ők hogyan hallgatják. Az volt a jellemző, hogy magukat nagyon komolyan vették, de páran saját magukon is tudtak nevetni, a másikon viszont kivétel nélkül jól szórakozott mindenki.

MN: Pajor Tamás is? Ő a Hit Gyülekezete miatt vagy 30 éve megtagadta a régi zenekarát. De ti most a Neurotickal jöttetek elő, és nem az Amennel, amelyet már megtértként alapított.

Darvas Benedek: Természetesen neki is megmutattuk. Nagyon derekasan állta a sarat, de azért hozzátette, hogy még ezzel sem tud azonosulni. De a többieken hatalmasakat hahotázott.

MN: Pár hete volt a lemezbemutatótok. Szó szerint, mivel nem volt élő program: a közönség a felvételeket hallgathatta meg. Nem tervezitek, hogy valaha színpadra álljatok vele?

Darvas Benedek: Az a baj ezzel, hogyha még össze is állnánk vendégzenészekkel, rengeteg időt venne el, de az is kérdéses, hogy egyáltalán lenne-e ennek értelme a mi arcunkkal. Olyat viszont biztosan nem csinálnánk, mint a Szikora, aki be is öltözött. Emellett a lemez hangzása is kiemelt fontosságú, ami nem biztos, hogy élőben is működni tudna.

Czitrom Ádám: Egyféleképpen tudnánk elképzelni: ha sikerülne rávenni a lemezen szereplő zenekarok szólistáit, hogy ők énekeljék el a számokat. Akárhogyan is alakul, a CD mellett a Bandcampen is meg lehet hallgatni a lemezt.

szerző
Legát Tibor
publikálva
2018/22. (05. 31.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...