Zene

Fél Párizs benne van - a külső kerületek éppúgy, mint a belváros - minden idők egyik legnagyobb, csakis DVD-n kapható összeesküvésében. Pont az ilyen konspirációkért találták ki a házimozit (meg a Risi-, Wilder-, Truffaut-összesért - csak az egy másik írás), azért tehát, hogy ne kelljen kiöltözni minden gonoszan hunyorgó háziorvos és a mögöttük felsorakozó szektás elmebetegek kedvéért.

Elméletben tökéletes underground esemény lehetett volna ez a vasárnap este, hiszen a többek között a Neurosis-tagok kiadójával, a Neurot Recordingsszal is dolgozó brooklyni Made Out Of Babiest mostanában szinte a legtöbb szakmabeli az új üdvöskeként emlegeti a zajos-üvöltözős posztrockvonalon. Az énekesnővel (Julie Christmas) felálló zenekar lemezen valóban érdekes: nagyon magas labda lenne a Neurosis és Jarboe közös albumát emlegetni velük kapcsolatban, de a stílus ismerőinek talán így lehet a legjobban körbeírni a kvartettet.

Ha közel négy éve szuperlatívuszokban beszéltem a zenekar első lemezéről (Genetik Gift), akkor most hatványozottan így kell tennem: a Beat Dis az elmúlt években nemcsak hogy sokkal határozottabb profilú, a műfaj magyar mezőnyében meszsze a legmarkánsabb hangzásvilágú zenekarrá nőtte ki magát, de immár teljesen profi terméket kapunk kézbe e lemezzel, amely teljes mértékben versenyképes (lenne) a nyugati pályatársakkal. A műfaji tájolás a trip-hop "nehezebb" vonala (Massive Attack, Tricky) és a hiphop legjobb hagyományai irányából képzelhető el, ám semmiképp sem skatulyázható be egyértelműen, hiszen néhol mintha folkelemekkel találkoznánk (Bland Blame), másutt pedig indusztriális, illetve azt imitáló zörejek ellensúlyozzák a skás hatású gitáralapot (Humanoid - ennek videoklipje nemrégiben készült el). De hallhatunk szomorkás elégiát (Conclusion), "minimalista" slágert (Just like - az MR2-n listavezető is volt), illetve metál ihlette hardcore rapet is (Make an effort). Mindez a zenekar felismerhető, saját hangján szólal meg, ismét csak kiválóan keverve.

Tavasszal 157 millió forintért kívánta eladni a Terézvárosi Önkormányzat a Hegedű utcában 2001-ben bezárt iskola épületét - egyelőre sikertelenül. A jogutódot, az utca túloldalára, egy felújított épületbe beköltöző Terézvárosi Két Tannyelvű Általános Iskolát és Gimnáziumot tavaly megfosztották gimnáziumi tagozatától - minden tiltakozás ellenére.

Ott kezdünk, ahol máskor még csak öblögetnek a szinkronhangok. A főcímek még frissen festve, az árvaház ördögi főnöknőjéhez tartozó hang még csupa bűbáj: nézd, kedves Tiffany - így az anyányi szinkronhang -, te egy kedves gyerekszereplő vagy, én meg egy színésznő, ezek a feliratok pedig itt a vásznon azokat a néniket és bácsikat jelölik, akik pénzt adtak a film elkészítéséhez... - köves -

Szegény, nem tudott jóízű lenni - sajnálkozott száz éve Mikszáth a makacsul népszerűtlen pályatárs, Tolnai Lajos emléke felett, s a jelek szerint ilyesféle fátum nehezedik Nagy Lajos munkásságára is. Hiába gyanították róla már életében is, hogy a huszadik századi magyar próza kiemelkedő alakja, írásainak gorombán keresetlen, a gyomrot megfekvő őszintesége és szemhunyást sosem engedélyező, harapós humora bizony nem tette kedveltté személyét a szélesebb olvasóközönség köreiben. László Ferenc

Ön egy végtelenül egyszerű organizmus ebben a végtelenül bonyolultnak tűnő ökoszisztémában, egy egyszerű porszem csupán, aki önmaga semmisségét, feleslegességét infantilis játékok segítségével próbálja figyelmen kívül hagyni. Ön egy senki, aki, mikor megkapja az évszázad, az évezred (mindegy is, melyik), az "élet" ajánlatát, zavarba jön és mismásol, nem zavartatva magát attól, hogy már közeli öngyilkosságán elmélkedett épp. Az anyagi jólét kecsegteti annyira? Vagy a lehetőség, hogy kiléphet üres életéből? A sikert, az elismerést áhítozza? Ön egy szánalmas növény. - kkl -

A Fogadó épületének padlásán látható kiállításnak már a címe is ("Egy elragadó világ") idegesítően nagyképű (vagy inkább idealistán naiv?), még akkor is, ha az idézőjel használata akár iróniát is takarhat. A padlás egyik termét egészen beborító installációt, ezt a szemétdomborzati tér-képet a dél-francia Baszkföldön élő Anna Toth magyarországi, képző- és iparművész szakos fiatal művészek és gimnazisták segítségével építette fel, a másik teremben UV fénnyel megvilágított, itt-ott világító festékkel megfestett (ezért aztán szépen foszforeszkáló és csillogó-villogó) munkák, műanyag edénykékből és kupakokból épített katonák és különféle harcosok meg sajnos igen gyenge festmények láthatóak. Dékei Kriszta

Miután nekem szegezték a kérdést - "mondd, te kit választanál?" -, jelentem, ha ez a felhozatal, én tán a fehér lóra szavaznék... Ne üljön rajta senki, ha lehet.

Miután nekem szegezték a kérdést - "mondd, te kit választanál?" -, jelentem, ha ez a felhozatal, én tán a fehér lóra szavaznék... Ne üljön rajta senki, ha lehet. Csáki Judit

Két felvétel jött ki egyszerre a késői Strauss-remekből, harminc év van köztük, lehet tanulmányozni az operai idő múlását. Az egyik film, Solti György a Bécsi Filharmonikusokkal, Otto Schenk rendezésében (1977), a másik a zürichi Opera előadása (2007) Franz Welser-Möst vezényletével, ez Götz Friedrich rendezésének felújítása (ő 2000-ben meghalt).

Nem az a kérdés, szabad-e elküldeni az Amerikai Egyesült Államok hivatalban lévő elnökét a picsába (miért ne szabadna), hanem az, hogy elégséges-e mozgóképes tartalomnak egy hirtelen felindulásból felszakadt "fuck the president!". Kimberly Pierce-nek közel két órája van, hogy lélektanilag aládúcoljon a mondott felszólításnak, amely egy Irakból hazatért rendes amerikai szájából hangzik el (méghozzá elöljárói fülek hallatára).

A miskolci kiadású (főszerkesztő Zemlényi Attila) "irodalmi, művészeti és kritikai" folyóirat tetején az 53. évfolyam áll, de zárójelben ott a lényeg: Új folyam.